Mai interjúalanyom túl jól ismeri a francia válogatottat ahhoz, hogy az Európa-bajnokság leendő győztesét lássa benne. Latolgatás Limpek Lászlóval, az Allez La France! Franciaországban élő bloggerével, akitől az elmúlt időszak legszínvonalasabb elemző írásait olvastam.
- Eddig még nem mertem hangoztatni, de szerintem a franciák nyerik az Eb-t. Nálad is aranyesélyesek?
- Hogy röviden válaszoljak: nem. A keret egyáltalán nem rossz, sőt. A válogatott tele van ígéretes fiatalokkal, ez alapján akár lehetnének a franciák is a befutók. Egy ilyen fiatal csapatban mindig ott a lehetőség, hogy meglepetést okozzon, pláne, hogy a válogatott vázát nagy európai klubok játékosai adják. Másfelől viszont a francia csapat meglehetősen törékeny. Felkészülési meccsen verte a brazilokat, idegenben az angolokat és a németeket, ugyanakkor a bosnyákok ellen otthon alig sikerült hozniuk az ikszet és Belgiumot sem tudták legyőzni. Egy hosszabb tornán, mint amilyen az Eb is, az ilyen hullámzó teljesítmény előbb-utóbb megbosszulja magát, nem is beszélve a kiegyensúlyozatlan keretről (jobbszélsőből például négy is van, míg belső védőből összesen hárman vannak a két posztra). Persze elkaphatnak egy jó sorozatot, mert lendületben vannak, Blanc csapata lassan két éve veretlen, és az Eb-t felvezető három felkészülési meccs is jól sikerült. De azért nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamikor valami megbicsaklik. Ennek a fiatal csapatnak inkább a 2016-os, franciaországi rendezésű Eb lesz az az esemény, ahol nagyot alkothat.
- Abban azért tudnék veled vitatkozni, mennyire fiatal ez a csapat. A németeknél éppenséggel tizenkét 24 év alatti játékos van a keretben, a franciáknál meg csak egy (M’Vila). Tény, hogy Blanc játékosai közül sokan talán rutintalanabbak, de szerintem még a Ligue 1 is kellően erős pontvadászat ahhoz, hogy jól fel tudjon készíteni egy Európa-bajnokságra.
- Igen, igaz, de Németország ilyen szempontból is elég különleges csapatnak számít. Ami a franciákat illeti: valamikor tavaly a kérdésre, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett az Eb-n, Laurent Blanc provokatívan úgy válaszolt, hogy ha egy csapatot sikerülne megverni, az már jó lenne. Arra célzott, hogy a franciák 2006 óta nem nyertek meccset nemzetközi tornán. A jelenlegi keret nagy részének semmilyen pozitív tapasztalata nincs Eb-ről vagy Vb-ről, és akadnak teljesen újoncok is. Más kérdés, hogy az utóbbi két-három hétben nagyot fordult a világ a franciákkal. Az eddig szenvedő Ribéry mintha magára talált volna a válogatottban, három meccsen három gólt szerzett, a rangidős Malouda is jobban játszik. Ha ez így marad az Eb-n is, az hatalmas terhet vehet le az "újoncok" válláról. De alapvetően mégiscsak arról van szó, hogy míg egy spanyol vagy holland csapat fiataljai egy már előttük elkezdett munkát folytathatnak, a mostani francia generáció legfontosabb küldetése, hogy az utóbbi éveket feledtesse. Nem nulláról indulnak, hanem mínusz tízről.
- Szerinted mi a legnagyobb különbség a Blanc- és a Domenech-éra futballja között?
- Szerintem Domenech ösztönember. Művelt, olvasott, okos, de művészlélek, aki legtöbbször a megérzései után megy. Ez egy bizonyos szintig működhet, de a 21. századi fociban egy edzőnek nagyon konkrét kérdésekre kell nagyon konkrét válaszokat adnia. Domenech erre képtelen, neki csak filozófiája van, a tények nem érdeklik. Szerintem ez volt az oka a 2008-as és 2010-es fiaskónak, 2006-ban pedig véleményem szerint nem Domenech-kel ment a válogatott a Vb-döntőig, hanem Domenech ellenére. Blanc ezzel szemben sokkal tudatosabb, bár néha neki is vannak nehezen magyarázható húzásai. Domenech-kel a csapatnak fogalma sem volt, hogy mi a teendő, ha például a papíron gyengébb ellenfél váratlanul vezetést szerez. Ilyenkor meddő fölényben passzolgattak 60 percen keresztül, majd Domenech a meccs után lenyilatkozta, hogy ugyan simán kikaptak egy, a világranglistán 100 hellyel hátrébb álló csapattól, viszont nagyon érdekes dolgokat látott a középpályássor mozgásában. Blanc válogatottja sokkal felkészültebb benyomást kelt, ha egy-egy meccsen nehezen boldogulnak is, nem a tanácstalanság, hanem az összeszokottság vagy a vezéregyéniségek hiánya látszik rajtuk. Domenech-nél több volt a "sztár", de a csapatot sem eredményesnek, sem szimpatikusnak nem lehetett nevezni. Laurent Blanc válogatottjában talán nincs annyi ismert név, de 2010 óta van tendencia, építkezés, ami lassan a pályán is kezd láthatóvá válni.
- Egyik korábbi blogbejegyzésedben már fejtegetted, eredményes lehet-e a francia válogatott igazi, klasszikus tízes nélkül. Azzal, hogy Gourcuff nincs a szűk keretben, mire következtetsz Blanc Eb-terveit illetően?
- Először is, azt már sokan sok helyütt elmondták, hogy a klasszikus tízesek nem olyan meghatározók, mint a 2000-es évek elejéig. Ma már egy komolyabb csapat bármilyen erős tízest hatástalanítani tud, amivel az irányítóra épülő támadósor könnyen lélektelenné válhat. Emlékezzünk például, hogy estek ki a franciák 2002-ben a Vb csoportköréből címvédőként - hogy, hogy nem, pont akkor, mikor Zidane sérült volt. Egy jó irányító ma is megfizethetetlen, de nem akkora fegyvertény, mint korábban. Másodszor, Gourcuff kiesése borítékolható volt, évek óta nincs olyan formában, hogy meghatározó legyen a játéka. Blanc szerintem nem épített rá, inkább az utolsó pillanatig kivárt a végleges szakítással, azaz már régóta klasszikus 10-es nélkül képzeli el a válogatottját. Hogy mik a tervei, azt nem tudom, de azt igen, hogy számára (is) a Barcelona a referencia-csapat. Ha rajta múlna, rövid passzos, kombinatív focit játszatna, pláne, hogy a középpálya és támadósor technikailag erre képes is volna. Ugyanakkor Blanc realista, tudja, hogy ehhez összeszokottabb játékosok kellenek, tehát aligha állnak neki a franciák tiki-takázni az Eb-n. Arra azonban számíthatunk, hogy a legtöbb csapat ellen kombinatív támadójátékkal próbálják majd meg érvényre juttatni a technikai fölényüket, és alig valószínű, hogy bárki, akár a hollandok vagy spanyolok ellen beállnának védekezni.
- Idén valahogy nem érzem a veszélyét annak, hogy a franciák a csoportjukban ragadjanak. Svédország nálam pillekönnyű, az Ukránok mellett a hazai pálya előnyén kívül nem sok érvet tudnék felhozni, az angolok meg hát ugye angolok, és a mostaninál ezerszer erősebb kerettel sem mutattak semmit az elmúlt másfél évtized tornáin. Te mennyire neveznéd veretesnek a csoportellenfeleket?
- Az angoloknak kellene a legveszélyesebbnek lenniük, de most nagy a fejetlenség náluk, ráadásul Rooney-ra sem számíthatnak az Eb elején. Más kérdés, hogy ez így talán még rosszabb a franciáknak: a selejtezőkön és a felkészülési meccseken is kiderült, hogy felállt védekezés ellen nagyon nehezen boldogulnak. Márpedig most mind a három csoportellenfél, Anglia, Ukrajna és Svédország részéről is keményen védekező taktikára lehet számítani. Vagyis én nem írnék le senkit, és egyáltalán nem gondolom, hogy a franciák könnyedén továbbjutnak innen. Épp ellenkezőleg, ebben a csoportban én kevés gólra és sok döntetlenre számítok, ahol senki nem fog leiskolázni senkit, és kiemelkedő teljesítmény híján az fog továbbmenni, aki biztosan tudja hozni a kötelezőt. Ezzel együtt a franciák szerintem is első számú esélyesei a csoportnak, annak ellenére, hogy a világranglistán jelenleg az angolok bőven előzik őket, a svédek pedig eggyel vannak csak mögöttük. De azért ez a három csapat tud nagyon kellemetlen lenni. Azt nem hiszem, hogy a franciák olyan szégyenletesen leszerepelnek, mint 2008-ban vagy 2010-ben. De hogy ádáz küzdelemben alulmaradjanak és búcsúzzanak a csoportból, az azért benne van a pakliban. Persze ha a drukker-énemre hallgatok, azt mondom, az utóbbi hetek pozitív tapasztalatai szárnyakat adnak a csapatnak, és simán verik mindhárom csapatot. De hiba volna abból kiindulni, hogy a csoport viszonylag könnyű, tehát a franciák nyeregben vannak. Nekik ugyanis elsősorban nem az ellenfeleiket, hanem a saját múltjukat kell legyőzniük.
XLsport - Budai Gábor
