Imponáló játékkal üzente meg ellenfeleinek Oroszország, hogy majdnem olyan jó, mint négy éve.
Számomra már a meccs előtt egyértelmű volt, hogy a csoport két legjobb csapata találkozik ma este. Személyes elvárásaimat a fiúk hamar igazolták: már az első passzokból könnyen leszűrhettük, mennyivel technikásabb ez a két csapat, mint a délutániak. Az orosz ráadásul nemcsak technikás, hanem szervezett, összeszokott és rutinos is. Ezenkívül a jó szerencse is mellette áll, ennyi pedig egy ilyen silány csoportban bőven elég kell, hogy legyen a biztos továbbjutáshoz.
A cseheket meg ismét csak sajnálni tudom. Fanyalogva és értetlenül fogadtam az őket érő durva kritikákat a mieink elleni barátságos meccs után, s örültem volna, ha már ma este beigazolódik, milyen kiváló és masszív csapata van Bíleknek. Az persze lehet, hogy nincsenek ott Európa legjobb nyolc válogatottja között, na de a lengyelek meg a görögök pláne nincsenek, úgyhogy ha nem megy el a fiúk élet- és futballkedve a mai este után, még simán lehetnek csoportmásodikok, hogy aztán a holland-német húsdaráló egyikében leheljék ki lelküket.
Egyébként érdekes, annyit mondogatták az Eb előtt, hogy milyen öreg ez az orosz csapat, hogy egy kis időre magam is elbizonytalanodtam, emiatt jöhettek-e vissza a csehek a meccsbe a második félidő elején, vagy az oroszok tudatosan álltak (vettek) vissza. Aztán láthattuk, a csehek képtelenek folyamatos jelleggel ráerőltetni akaratukat az ellenfélre, egy szépítő gólra viszont legalább futotta, és kellett is a meccs ezen szakaszában egy kis izgalom. „Ha Kerzsakov belövi, akkor gól”, jegyezte meg találóan Deák-Horváth Péter 2:1-nél, és tényleg illett volna kicsivel korábban döntésre vinni a dolgot, mert a csehek védekezése ekkor már nemcsak a szervezettség tekintetében, hanem létszámban is hiányos volt. Az orosz kontráknál úgy tolódtak, hogy azt nézni is rossz volt, elől meg elkélt volna még egy kis kreativitás, ami normál esetben mind az öt középpályásukban benne is volna (de ma benne is maradt). Bár becsülettel gyűrték az ellenfelet, az oroszok gyönyörűen tömörültek és középen szinte átjátszhatatlanok voltak. Nagyon várom már, a németek vagy hollandok mit találnak majd ki az orosz fallal szemben, mindenesetre Lőw és van Marwijk helyében már elgondolkodnék ezen lefekvés előtt.
Oroszország – Csehország 4:1
Wroclaw, Miejski Stadion
Játékvezető: Webb (angol)
Oroszország: Malafejev – Anjukov, A. Berezuckij, Ignasevics, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov – Dzagojev (Kokorin), Arsavin – Kerzsakov (Pavljucsenko). Szövetségi kapitány: Dick Advocaat
Csehország: Cech – Gebre Selassie, Hubník, Sivok, Kadlec – Plasil, Jirácek (Petrzela) – Pilar, Rosicky, Rezek (Hübschman) – Baros (Lafata). Szövetségi kapitány: Michal Bílek
G: Dzagojev (15., 79.), Sirokov (24.), Pavljucsenko (82.) ill. Pilar (52.)
Számomra már a meccs előtt egyértelmű volt, hogy a csoport két legjobb csapata találkozik ma este. Személyes elvárásaimat a fiúk hamar igazolták: már az első passzokból könnyen leszűrhettük, mennyivel technikásabb ez a két csapat, mint a délutániak. Az orosz ráadásul nemcsak technikás, hanem szervezett, összeszokott és rutinos is. Ezenkívül a jó szerencse is mellette áll, ennyi pedig egy ilyen silány csoportban bőven elég kell, hogy legyen a biztos továbbjutáshoz.
A cseheket meg ismét csak sajnálni tudom. Fanyalogva és értetlenül fogadtam az őket érő durva kritikákat a mieink elleni barátságos meccs után, s örültem volna, ha már ma este beigazolódik, milyen kiváló és masszív csapata van Bíleknek. Az persze lehet, hogy nincsenek ott Európa legjobb nyolc válogatottja között, na de a lengyelek meg a görögök pláne nincsenek, úgyhogy ha nem megy el a fiúk élet- és futballkedve a mai este után, még simán lehetnek csoportmásodikok, hogy aztán a holland-német húsdaráló egyikében leheljék ki lelküket.
Egyébként érdekes, annyit mondogatták az Eb előtt, hogy milyen öreg ez az orosz csapat, hogy egy kis időre magam is elbizonytalanodtam, emiatt jöhettek-e vissza a csehek a meccsbe a második félidő elején, vagy az oroszok tudatosan álltak (vettek) vissza. Aztán láthattuk, a csehek képtelenek folyamatos jelleggel ráerőltetni akaratukat az ellenfélre, egy szépítő gólra viszont legalább futotta, és kellett is a meccs ezen szakaszában egy kis izgalom. „Ha Kerzsakov belövi, akkor gól”, jegyezte meg találóan Deák-Horváth Péter 2:1-nél, és tényleg illett volna kicsivel korábban döntésre vinni a dolgot, mert a csehek védekezése ekkor már nemcsak a szervezettség tekintetében, hanem létszámban is hiányos volt. Az orosz kontráknál úgy tolódtak, hogy azt nézni is rossz volt, elől meg elkélt volna még egy kis kreativitás, ami normál esetben mind az öt középpályásukban benne is volna (de ma benne is maradt). Bár becsülettel gyűrték az ellenfelet, az oroszok gyönyörűen tömörültek és középen szinte átjátszhatatlanok voltak. Nagyon várom már, a németek vagy hollandok mit találnak majd ki az orosz fallal szemben, mindenesetre Lőw és van Marwijk helyében már elgondolkodnék ezen lefekvés előtt.
Oroszország – Csehország 4:1
Wroclaw, Miejski Stadion
Játékvezető: Webb (angol)
Oroszország: Malafejev – Anjukov, A. Berezuckij, Ignasevics, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov – Dzagojev (Kokorin), Arsavin – Kerzsakov (Pavljucsenko). Szövetségi kapitány: Dick Advocaat
Csehország: Cech – Gebre Selassie, Hubník, Sivok, Kadlec – Plasil, Jirácek (Petrzela) – Pilar, Rosicky, Rezek (Hübschman) – Baros (Lafata). Szövetségi kapitány: Michal Bílek
G: Dzagojev (15., 79.), Sirokov (24.), Pavljucsenko (82.) ill. Pilar (52.)
