XLSport Eb-blog

Érzelemtől fűtött sorokban emlékezett vissza a szerda esti büntetőpárbajban kivívott továbbjutásra a Marca. "Spanyolország csillaga még mindig fénylik." - így a főcím. Természetesen mindenkit megkérdeztek a mérkőzésről, a futballisták szavaiból pedig elsősorban a boldogságot lehetett kivenni, nem sokat foglalkoztak szakmai kérdésekkel, és a Tiki-taka körüli kritikákkal.

Iker Casillas a tizenegyespárbajt szerencsejátékhoz hasonlította, "Xabi (Alonso) esetében ők találták el az irányt, aztán viszont én ... szerencsénk volt". A döntő tizenegyest értékesítő Fabregast eredetileg második rúgónak állították, maga kérte az ötödiket. "Pocsékul játszottam, de éreztem mit kell tennem.... azt mondtam Toninak(Jose Antonio Grande, Del Bosque segítője - a szerk.), nem fog célt téveszteni a labda." Ami Sergio Ramost illeti, elismerem, kellett hozzá kurázsi, hogy a Bayern elleni tizenegyese után, melyből internetes viccek sokasága született, egy ilyen megoldást válasszon. Mindezt egy igazi Ramosos mondattal fejelte meg: "Del Bosque tudja, hogy egy kicsit őrült vagyok".

No de a bajszos mester azért egy kicsit belement az elemzésbe is, mondván "a játékosok kivételeset nyújtottak, a hosszabbításban jobbak voltunk. Kicsit lassan játszottunk, de mi irányítottunk, elégedettek vagyunk ... a védelem klasszis teljesítményt hozott, a négy védő, és a középpályások is."

Külön cikk szólt a lehetséges triplázásról is, melyben a nagyszerű NSZK-val állította párhuzamba a válogatottat, mely a '72-es Eb- és '74-es Vb-győzelem után 1976-ban is a döntőig jutott a kontinensviadalon, ám büntetőkkel alulmaradt Csehszlovákiával szemben. Ejnye Panenka... Visszaemlékeztek a franciák és a brazilok duplájára (egymást követő kontinenstorna és Vb-cím) is.

Persze újra előkerült a spanyolok játékával kapcsolatban a kritika is, ami már a 2010-es Vb alatt is hosszú elemzéseket szült. A "Tiki-taka"-ként aposztrofált jelenség - amely a Barcelona és a spanyol válogatott háza táján nem újkeletű - a labdabirtokláson, és a sok gyors, rövid passzon alapszik. A kifejezés valószínűleg Javier Clementétől származik, bár a közönség körében a korábbi spanyol kommentátor Andres Montes révén vált ismertté. A gyökerei még a Barcelona holland iskolájából erednek, de Pep Guardiola regnálása alatt hozott bőséges termést. A kritikák elsősorban arról szólnak, hogy a taktika "megöli a focit", túlságosan eredménycentrikus, illetve unalmas a semleges nézők számára.

Ami azt illeti Sid Lowe, a Sports Illustrated szakírója hosszasan elemezte a Tiki-takát már a dél-afrikai Vb alatt is, melyből kiderült, a spanyolok játéka több, mint csupán gyors, rövid passzok sokasága, sőt, góljainak (bár nem volt sok belőlük) többsége gyors ellentámadásból, egyéni villanásból, vagy akár pontrúgásból született. A spanyolok szerinte gyakorlatilag egy "védőtizenegy és támadótízes" egyszerre, amely ellen szinte minden csapat defenzíven áll fel. Tehát a "minden csapat úgy játszik, ahogy az ellenfél hagyja", még rájuk is lefordítható, hiszen aki eredményt akar elérni Spanyolország ellen, minden egyes méterért, minden labdáért megküzd, így rendkívül koncentráltan kell futballoznia mindkét együttesnek.

Azt el kell ismerni, hogy a nézők szeretik a váratlant, a lendületet, a látványt. Elsősorban a Premier League és az angol futball kedvelőinek lehet unalmas az oldal és visszapasszok gyakori alkalmazása. Az előrejátékból valóban kevesebbet mutat a spanyol csapat, mint amire véleményem szerint képes. Persze egy jó Torres vagy David Villa jelentősen dobna az izgalomfaktoron. Az is jogos kritika, hogy a lövőhelyzetből is passzt keresve a gólvonalig akarnak tiki-takázni és begyalogolni, mikor sok esetben célszerű lenne ellőni a labdát. Azonban Xabi Alonso és Iniesta is elmondta a kritikákra reflektálva, hogy ez a csapat ezzel a stílussal azonos, ez vezette sikerre Spanyolországot, mindenkinek megvan a joga a véleményalkotáshoz, de egy nyerő recepten nem fognak változtatni.

Raphael Honigstein német szakíró a németek elleni 2010-es elődöntő után a totális futball jelentős javításaként írta le a játékot, mely során nem csak a labdát, hanem az ellenfelet is irányították. Egy radikális játékstílus, amely talán a legnehezebb fajtája a futballnak. Szerinte a szükség hozta, mivel a 2006-os világbajnokság után rá kellett jönnie a Vörös Fúriának, hogy fizikálisan nem tud a legnagyobbak fölé kerekedni, így a maximális labdatartásra alapozták a taktikájukat. És milyen érdekes, hogy a '20-as évek ellentmondást nem tűrő, gyors fizikális futballja után a Vörös Fúria nevet kapó együttes ma játékának jelentős részében nem sokat mutat ebből az arcából. Pedig képes rá. Ezt már 2008-ban és 2010-ben is láttuk. Az eredménycentrikusságról pedig annyit: persze, hogy halhatatlanná akarnak válni ezek a fiúk: nemhogy Eb-címvédés nem volt még, három zsinórban megnyert nagy trófeát sem sikerült még soha egy válogatottnak sem bezsebelnie. Most Spanyolország történelmet írhat.
Hirdetés

XLsport - Mándly Péter