Spanyolország-Írország 4-0. És most akkor térjünk rá az érdekességekre, merthogy ez volt az a találkozó, amely apró örömökre adott okot, mosolyra fakasztó jeleneteket tartogatott.
Torres a 4. percben Shay Given „szemei közé lőtt”, ezzel korai vezetést szereztek a spanyolok: ekkor már mindenki sejthette, hogy lezárultak a vitás kérdések.
Rendkívül beszédes volt, amint Trapattoni segítője, Marco Tardelli taktikai variációkat mutogatott főnökének, az ír szövetségi kapitánynak, mire a tapasztalt szakember megrázta fejét, mintegy közölvén: „Ne fáradj, Marco, nem fogjuk feltalálni a spanyolviaszt”…
Szegény íreket nem lehet bántani, és szereplésüket párhuzamba állítani a görögökével, hiszen míg a hellének tudnának jobb futballt játszani, addig a lóherések mindent kiadnak magukból eddig. A zöldekkel kapcsolatban egyébként a dán Nicklas Bendtner akciója villan be: a csatár a portugálok elleni második gólját követően félig-meddig letolta nadrágját, hogy megmutathassa egy ír jó barát fogadóirodájának logóját (Forrás: MTV híradó) … Őt sem az eszéért szeretjük…
A nagy könnyedség közepette a spanyolok még véletlenül sem feledkezhettek meg arról, hogy további gólokat kell szerezniük (hiszen előfordulhat, hogy a horvátokkal és az olaszokkal együtt három 5 pontos csapat lesz a csoportkör végén). Ennek megfelelően kitartóan kreatívkodtak a hispánok és lőttek is még hármat; a belső védő Pique egyébként többet tűnt föl a középcsatár posztján, mint a hátsó tengelyben. Ez persze nem új keletű dolog, hiszen a Barcelonában ez gyakorta volt fegyver az elmúlt szezonban a tömörülő ellenfelekkel szemben, de egy Európa-bajnokságon mégiscsak unikum. Iniestát látván egyszerűen nem állhatom meg, hogy ne zengjek ódákat a kisemberről: ő az a játékos, akit imád az egész világ, akit Madridban tapsvihar kísér szereplésekor, akitől soha nem látunk nagyképűséget, lekezelő grimaszt. No, nem gond, ne is foglalkozzunk Andrésszal, helyette a legközelebbi sajtótájékoztatón ismételten meg lehet kérdezni, hogy ki a jobb: Ronaldo, avagy Messi…
A hangulat. Egészen különleges volt, amint írek és spanyolok összeölelkezve szurkoltak, daloltak, és ez most valóban nem egy mézes-mázas, csöpögős szentimentalizmus, hanem egész egyszerűen egy érzés, amely áthatja az ember lelkét. Tudom, könnyű barátkozni, amikor ilyen egyértelmű a különbség. Persze, egyébként is benne van a spanyolok vérében, az írek pedig egyszerűen jól érzik magukat és örülnek, hogy szerepelhetnek az eseményen (Knézy Jenő szerint ráadásul jókat lehet velük piálni…). Mégis, ez az a lelátói miliő, amely kétkedőket győzhet meg arról, hogy a labdarúgást még véletlenül sem szabad elsősorban a huliganizmussal asszociálni – a jó hírek persze az emberek természeténél fogva nem járják be a nagyvilágot. A jó írek pedig szépen, lassan hazarepülnek. Büszkén és dalolva. Mindegyikük csak nem részeg, erre végül a riporter is rájött.
Spanyolország-Írország 4-0 (1-0)
C csoport, 2. kör, Gdansk
Jv.: Proenca (portugál)
Gól: Torres (4., 70.), Silva (49.), Fabregas (83.)
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Busquets, Xavi, Xabi Alonso (Javi Martinez, 65.) – Silva, Torres (Fabregas, 74.), Iniesta (Cazorla, 80.).
Írország: Given – O’Shea, St. Ledger, Dunne, Ward – Duff (McClean 76.), Andrews, Whelan, McGeady – Cox (Walters, a szünetben), Keane.
XLsport - Smulovics Tamás
