XLSport Eb-blog

Tömör gyönyörről nem beszélhetünk a C csoport zárókörében, ám az utolsó percekig nyitva maradt a továbbjutás kérdése. A spanyolokat megérintette a kiesés lágy fuvallata, az olaszok arcát folyton érdelte a fenyítő szellő, a légköri lökés azonban a horvátokat taszította a Zágrábi-medencéig.

Az ír válogatott játékából hiányzik a kreativitás, nem úgy az Irish Times internetes oldal poznani tudósítójából, Emmett Maloneból: szerinte Giovanni Trapattoni – Margaret Thatcher-analógiával élve – a „hölgy nem fordul vissza” taktikát választotta, azaz nem változtatott legutóbbi, méretes verésbe beleszaladt csapatán. Ha már hölgy: az „Öreg Hölgy”, azaz a friss olasz bajnok Juventus öt játékost is adott a kezdőbe, közülük Pirlo kedvenc szerepkörében, a mélységi irányító posztján jeleskedhetett, mögötte ezúttal a négyvédős rendszert választotta Prandelli (meglehet, a gyöngécske rivális viszonylagosan erős szélsőjátéka miatt).

A párhuzamos spanyol-horvát pontosan úgy kezdődött, ahogyan arra számítani lehetett. Már a címvédő szempontjából… Merthogy bevallom, nem értettem a horvátok taktikáját, miszerint Bilic együttese 10 emberrel védekezett kapujától 30 méterre. Na persze, ha kitámadnak, akkor a klasszis ellenfél megfutja a területeket, mégis, én vártam az arany középutat, azt, hogy Srna és Pranjic el tudjanak indulni a széleken, vagy, hogy a tornán háromgólos Mandzukic ne úgy kóboroljon Pique és Ramos között, mint egy reményét vesztett harcos a konkvisztádorok gyűrűjében; mégiscsak a délszlávok voltak gólkényszerben (a biztos továbbjutáshoz két gól és minimum döntetlen szükségeltetett). A horvátok olybá tűnt, jobban bíztak az atomvédekezésben és egy kóbor gólban, mint egy nyíltabb, sokgólos döntetlenben. Mikor az olaszok vezetést szereztek az írek ellen, a horvát szurkolók dermedt arckifejezéssel nyugtázták azt, pedig csak a papírforma alakult.

Miután a második félidőben Rakitic, közeli fejesével ráijesztett a spanyolokra, erre föl Del Bosque behozta Navast Torres helyére, és átállt a 4-6-0-s rendszerre, amely nyilvánvalóan kontrákat jelzett előre. Hiszen a 0-0 még mindig a végig kisimult idegekkel futballozó spanyoloknak kedvezett. No meg leginkább Prandelli olasz válogatottjának, hiszen az idő előrehaladtával egyre valószínűtlenebbnek tetszett, hogy két gól esik a riválisok rangadóján. Jelavic és Perisic cseréjével nem várt a végsőkig Bilic, már a 66. percben támadóbbá alakította a horvát gárdát: ebből hamarosan szétszakadó középpálya, néhány veszélyes horvát támadás és kedvére kontrázó spanyol válogatott képe rajzolódott ki. Bilic mielőtt ingujjra vetkőzött, még bedobta Eduardót. A szövetségi kapitány nyilván úgy okoskodott, hogy érdemes akár irracionálisnak tűnő kockázatot is vállalni, hiszen gólt így is, úgy is szerezni kell, akár olyan áron, hogy közben kapnak egyet. Ezt a bizonyos találatot be is vitte Navas, ezzel a spanyolok gyakorlatilag továbbjutottak, ám az olaszok elkezdhettek izgulni – hiába vezettek egy pompás Balotelli-ollózással ekkor már 2-0-ra, egy horvát egyenlítés a kiesésüket eredményezte volna. A bonyodalmaknak, számolgatásoknak Wolfgang Stark hármas sípszava vetett véget.

A jelenlegi tornán kombinatív focit játszó olaszok feltétlenül rászolgáltak a továbbjutásra.

Horvátország-Spanyolország 0-1 (0-0)
C csoport, 3. kör, Gdansk
Jv.: Stark (német)
Gól: Navas (86.)
Horvátország: Pletikosa – Vida (Jelavic, 66.), Corluka, Schildenfeld, Strinic – Vukojevic (Eduardo, 81.), Rakitic – Srna, Modric, Pranjic (Perisic, 66.) – Mandzukic.
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Busquets, Xavi (Negredo, 87.), Xabi Alonso – Silva (Fabregas, 73.), Torres (Navas, 61.), Iniesta.

Olaszország-Írország 2-0 (1-0)
C csoport, 3. kör, Poznan
Jv.: Cakir (török)
Gól: Cassano (35.), Balotelli (90.)
Olaszország: Buffon – Abate, Barzagli, Chiellini (Bonucci, 57.), Balzaretti – Pirlo – Marchisio, Motta, De Rossi – Di Natale (Balotelli, 74.), Cassano (Diamanti, 62.).
Írország: Given – O’Shea, Dunne, St. Ledger, Ward – McGeady (Long, 65.), Whelan, Andrews, Duff – Keane (Cox, 86.), Doyle (Walters, 76.).

C csoport: 1. Spanyolország 7 pont, 2. Olaszország 5, 3. Horvátország 4, 4. Írország 0.

XLsport - Smulovics Tamás

Háromból három. Nem kellett emelt szintű matek, hogy kiszámoljuk kinek milyen eredmények kellenek a továbbjutáshoz, de végül a képlet majdhogynem általános iskolai szintre egyszerűsödött.

Érthetetlen, hogy egy olyan csapat, melyben ott van a Primera Division és Bundesliga aktuális gólkirálya, mögöttük pedig olyan előkészítők játszanak, mint Sneijder és Van der Vaart, miért képtelen tíz perc remek támadójáték után eltűnni, mint szürke szamár. Van der Vaart kezdőbe jelölése jó döntésnek látszott, amint varázslatos csavarása utat talált a portugál kapuba, viszont a gól után azonnal rövidzárlatot kaptak a hollandok, és innentől nagyjából a luzitánok uralták a találkozót.

Ronaldo és Nani alaposan feladta a leckét a két holland szélső védőnek, előbbitől sokat vártak, és bizony sokkal többet is mutatott. Egy veszélyes fejes és egy távoli bomba után végül összejött a várva várt találat: Joao Pereira zseniális mélységi passzából megszerezte az egyenlítő gólt. A holland védelem ismét gyengén muzsikált, Portugália vígan játszotta be az üresbe mozgó játékosoknak a labdát, míg a túloldalon a két gólkirály labdához sem ért.

Eközben Lvovban a magabiztos németek megszerezték a vezetést Dánia ellen, miután nem először a kapu tíz méteres körzetében tisztán talált a labda német játékost. A 100. válogatott meccsén Podolski volt eredményes, azonban a semmiből jött a dán egyenlítés. Egy szöglet után visszafejelt labdát a nagy formában focizó Krohn-Dehli közelről bólintotta Neuer kapujába. Bár a sokszor pipogya dán védelem hagyott sanszot az újabb német gólra, a szünetre mindkét találkozón 1-1-es állással vonultak a csapatok, ami német-portugál továbbjutást jelentett.

A második félidő semmi releváns változást nem hozott a mérkőzésben, a hollandok fekete meze valóban gyászegyenruhává minősült, Willemsnek pedig még sok dolga lesz, ha azt akarja, hogy annyian ismerjék őt, mint névrokonát, Jethro Tullt. A csapata szétesett és görcsös maradt, míg az ellen duzzadt a magabiztosságtól. Ronaldo továbbra is igen aktív volt, előbb zseniálisan szolgálta ki Nanit, aki közelről Stekelenburgba rúgta a labdát, majd a sokadik gyors lerohanás végén már maga volt az ítéletvégrehajtó. A hajrára maradt még két kapufa a két oldal góllövőjétől, a 94. perc után pedig elindulhat a szaksajtóban a holland blama elemzése.

A németek pedig nem lennének németek, ha beérnék az iksszel, bár Jakob Poulsen megzörgette a kapufát, végül egy kontra végén a Boatenget helyettesítő Lars Bender lett a nyerőember. Németország százszázalékos teljesítménnyel nyerte a "halálcsoportot" és Gdanskban a görögökkel meccsel a négybe jutásért.

Portugália-Hollandia 2-1 (1-1)
Harkov, vezette: Rizzoli
g: Van der Vaart 11., C.Ronaldo 28. 74.
POR: Rui Patricio - J.Pereira, B.Alves, Pepe, F.Coentrao - R.Meireles (Custodio 72.), M.Veloso, J.Moutinho - C.Ronaldo, H.Postiga (N.Oliveira 64.), Nani (Rolando 87.)
NED: Stekelenburg - Willems (Afellay 67.), Vlaar, Mathijsen, Van der Wiel - N.De Jong - Robben, Sneijder, Van der Vaart - Huntelaar, Van Persie

Dánia-Németország 1-2 (1-1)
Lviv, vezette: Velasco Carballo
g: Podolski 19., Krohn-Dehli 24., L.Bender 80.
DEN: Andersen - Jacobsen, Agger, Kjaer, S.Poulsen - Krohn-Dehli, Zimling (C.Poulsen 78.), Kvist, Eriksen, J.Poulsen (Mikkelsen 82.) - Bendtner
GER: Neuer - Lahm, Hummels, Badstuber, L.Bender - Khedira, Schweinsteiger, Özil - Podolski (Schürrle 64.), Gomez (Klose 74.), Müller (Kroos 84.)

A 'B' csoport végeredménye:
1. Németország 9 pont
2. Portugália 6 pont
-----
3. Dánia 3 pont
4. Hollandia 0 pont

XLsport - Mándly Péter

Az A-csoport legjobb csapata kiesett, a legrosszabb továbbjutott. Durva, hogy az oroszok elleni 1:4 után Csehország ugyanazon ellenfelekkel szemben hat pontot szerzett, Oroszország meg csak egyet.

Számomra a két meccs közül mindenképp a görög-orosz ígérkezett a pikánsabbnak. Két kiismerhetetlen csapat, amelynek játékerejét nagyon nehéz pontosan belőni. A két közép-európaival pont fordított a helyzet: nagyon is tudjuk, mire képesek, és ezt általában hozzák is. Náluk kevésbé áll fenn az a veszély, hogy Eb-t nyerjenek (Görögország) vagy elődöntőbe jussanak (Oroszország), de a nagy kudarc lehetőségét sem hordozzák magukban.

A szerencse kegyének köszönhette a görög válogatott, hogy ilyen silány Eb-start után az utolsó körben nemhogy maradt esélye a továbbjutásra, de még saját sorsa fölött is rendelkezhetett. A sikerhez azonban támadniuk kellett, ami ennek a csapatnak fáj, szinte látni a görög arcokon, mennyire fáj, hogy számukra milyen, de milyen kínzó, fojtogató érzés.

Oroszországnak a meccs elején kedvezett a szellős védelmű Görögország, nekünk pedig az, hogy a fent leírt tényezők miatt mindkét kapu előtt akadtak helyzetek. Gyönyörű meccs volt ez húsz percig, aztán a görögök a félidő második felére rájöttek, mennyire röhejesek ők ebben a szerepben, így szépen visszaálltak saját térfelükre, és megpróbálták a számukra elképzelhető leggyönyörűségesebb (nem csak ma, egyébként is) végeredményt, az 1:0-át megcélozni.

Sírni tudnék az egész második félidőn, mindkét csapat játékán. Oroszország a lengyelek elleni meccset követően ismét jól látható fizikális hátrányban játszott, keveset futott, keveset mozgott, tanácstalan és pontatlan volt. Nem érdemeltek gólt, továbbjutást viszont (a három meccs alapján) mindenképp. Nem ide tartozik ugyan, de az olyan hiteles és velős szakmai meglátásokat (de nevezzük inkább okoskodásnak), mint amilyen a „Megvan az első negyeddöntős” (az Oroszország-Csehország meccs apropóján merészeltem leírni), a továbbiakban talán érdemesebb lesz a magamnál felkészültebb kollégákra hagyni.     

Nézzük, mi történt a közép-európai derbin. Wroclawban két teljesen egyforma tudású csapat tusakodott, a differencia köztük csupán annyi, hogy a csehek egy fokkal technikásabbak, a lengyelek meg egy fokkal fizikálisabbak. Csehország előnyösebb helyzete miatt sem érezte szükségét annak, hogy a lelkes hazaiak ellen kinyíljon, így átadta a területet Lengyelországnak, és ezúttal is a kontrákra, Jiracek és Pilar jó megoldásaira támaszkodott. Érdekes megfigyelni és kikívánkozik az emberből, hogy a vékony alkatú Baros ezen a szinten milyen rosszul érzi magát vezető ékként. Erre a szerepre a cseh keretben más csatárok (Necid és Pekhart) sokkal inkább alkalmasak, de Bílek mester mégis a két könnyűsúlyúnak, Lafatának és Barosnak szavaz rendre bizalmat. Egyébként nyilván okkal teszi.

A lengyel válogatott meg lassan már olyan vehemens, amit saját maga sem képes követni. Gyilkos hajtást rendeztek Görögország és Oroszország ellen, ezt Csehország ellen csak a meccs első szakaszában sikerült megvalósítani. Fáradtság, fásultság, a kreatív emberek hiánya és sok más érv hozható fel amellett, miért nem tudtak a folytatásban a csehek fölé kerekedni, de tény, igen távol álltak a továbbjutást jelentő győzelemtől. Ennél a két pontnál és negyedik helynél többre volt hivatott a házigazda, és egy könnycseppet értük is illő most elmorzsolni.

Csehországnak gratulálok, Jiraceknek pedig üzenem, hogy egyre jobb esélye van bekerülni az XLSport Eb-álomcsapatába. Görögországnak is sok sikert kívánok, de nem a folytatáshoz, hanem annak a bizonyos 1 millió eurónak a minél hasznosabb módon történő elköltéséhez, amelyet a mai győzelmükkel megkerestek. Hiszen ők ezúttal is oly sokat tettek a sikerért.  

Görögország – Oroszország 1:0
Varsó, Nemzeti Stadion, Jv: Eriksson (svéd)
Görögország: Szifakisz – Toroszidisz, Papasztathopulosz, K. Papadopulosz, Cavelasz – Maniatisz, Karagunisz (Makosz), Kacuranisz – Szalpingidisz (Ninisz), Gekasz (Holebasz), Szamarasz. Szövetségi kapitány: Fernando Santos
Oroszország: Malafejev – Anjukov (Izmajlov), Ignasevics, A. Berezuckij, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Glusakov (Pogrebnyak) – Dzagojev, Kerzsakov (Pavljucsenko), Arsavin. Szövetségi kapitány: Dick Advocaat
G: Karagunisz (45.)

Csehország – Lengyelország 1:0
Wroclaw, Városi Stadion, Jv: Thomson (skót)
Csehország: Cech – Gebre Selassie, Sivok, M. Kadlec, Limbersky – Hübschman, Plasil – Jirácek (Rajtoral), Kolár, Pilar (Rezek) – Baros (Pekhart). Szövetségi kapitány: Michal Bílek
Lengyelország: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Dudka, Polanski (Grosicki) – Blaszczykowski, Murawski (Mierzejewski), Obraniak (Brozek) – Lewandowski. Szövetségi kapitány: Franciszek Smuda
G: Jiracek (72.)

XLsport - Budai Gábor

Megvan az idei Eb második kiesője is, holott Svédország sem Ukrajnánál, sem Angliánál nem mutatott kevesebbet.

Mindkét társaság részéről sokkal nagyobb vehemenciát vártam, nem pedig azt a közepes iramú totyogást, amit az első félidőben produkáltak. Őszintén nem tudom, a két szövetségi kapitány miért gondolta úgy, nem feltétlen a ma esti ellenféllel szemben kell azt a három pontot begyűjteni, amely valós versenyben tartaná válogatottját a nyolcba jutásért.

Persze mondhatnám, értékeljük az angol válogatott részéről, hogy egyáltalán mert ma este valamit játszani, igazolva, hogy az a rémséges, az angol futball hagyományait és presztízsét szembeköpő bunkerfoci, amit a franciák ellen színre vittek, csak egy meccsre szólt (továbbá egy (vagy ne adj’ isten, több), jövőbeli, Németország, Hollandia, Spanyolország ellen vívandó derbire). Ennek ellenére, mint ahogy a franciák ellen sem érdemelték meg az egy pontot, úgy ma sem a hármat, és ez a tény engem végtelenül szomorúvá tesz. A lelki békém helyreállítása érdekében második helyet kívánok Angliának, és nyolcaddöntőt Spanyolország ellen. A többit majd a sors úgyis elrendezi.

Svédország kiesése pedig őszintén fáj, de bevallom, súlytalannak éreztem őket ezen az Európa-bajnokságon. Múltkor „lepillekönnyűztem” a csapatot, ezt tovább tetézni nem is szeretném, és az első félidő játéka alapján kijáró alulmotivált és jóllakott jelzőt is illene visszavonnom. Eközben viszont egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a svéd válogatott bármikor, bárki ellen, a körülmények szerencsés alakulása nélkül is képes úgy tűzbe hozni magát, mint az a mai második félidőben történt. Fogalmam sincs, „mitől beteg a svéd futball”, vagy hogy beteg-e egyáltalán, de a Vb-selejtezők során, ahol két Eb-résztvevővel, Németországgal és Írországgal is farkasszemet néznek majd, talán kiderül. Az mondjuk már egy egészen más svéd csapat lesz (szerencsére).

Svédország – Anglia 2:3
Kijev, Olimpiai Stadion. Jv: Skomina (szlovén)
Svédország: Isaksson – Granqvist (Lustig), Mellberg, J. Olsson, M. Olsson – A. Svensson, Källström – S. Larsson, Ibrahimovic, R. Elm (Wilhelmson) – Elmander (Rosenberg). Szövetségi kapitány: Erik Hamrén
Anglia: Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner (Walcott), Gerrard, Parker, Young – Welbeck (Oxlade-Chamberlain), Carroll
G: Mellberg (49., 59.) ill. Carroll (23.), Walcott (64.), Welbeck (78.)

XLsport - Budai Gábor

 
Könnyű dolga van valakinek, aki tudósít egy mérkőzésről, amely vihar miatt szakad félbe. Rögvest elsüthet olyan frappáns fordulatokat, mint "villámrajtot vettek a csapatok", avagy "mindkét oldalon jól folyt a labda".

Pedig kíváncsian vártam azt a mérkőzést, amelyen a hátrányból fordító, győzelemmel debütáló ukránok és az általam meglepetéscsapatnak tippelt franciák találkoznak. Szerencsére végül elvonult a vihar, és elkezdődhetett a mérkőzés. Még jó, hogy Laurent Blanc panaszkodott a találkozó előtt az időjárásra, mondván nem örül, hogy az első két meccsüket a korábbi időpontra tették, mert a nagy kánikula miatt nehezebb játszani.

Akár jót tett a vihar a franciáknak, akár nem, legalább az angolok elleni játékukat sikerült felülmúlni. Ez önmagában azonban nem volt egy világmegváltó teljesítmény. Az első félidőben mindenesetre a nagyobb bravúrokat Pjatovnak kellett bemutatnia: főleg a lendületben tisztán érkező Menez lövése és egy szabadrúgás utáni Mexes-fejes nyomán.

A második félidőre is bátran ment ki mindkét csapat, de a franciák immár nem csak fejetlenül rohantak, hanem okosan játszották meg a bemozduló embereket, és ha már szó volt a villámrajtról, négy perc alatt kettőt vágtak a hazaiaknak. Ez ám a "hidegzuhany"... Ezek után nem csoda, hogy mindenki dermedve nézte Cabaye "mennydörgő" kapufáját. Bocsánat, nem bírok leállni.

Míg az ukránoknak semmi sem jött össze a gyors támadásbefejezésből, vagy akár pontrúgásból, a franciák megnyugodtak, és időnként úgy kavargatták a sárga-kékek védelmét ahogy nem szégyellték. Hiába próbálta ébreszteni a donyecki közönség füttyel a hazai kedvenceket, ezen az estén elmaradt a hőstett, ha pedig franciák ilyen ütemben javulnak, még rá is szolgálhatnak a tippemre. Egyelőre azonban maradjunk annyiban, hogy ez a csoport is tartogat még izgalmakat, amit különösen jó kimondani a francia-angol meccsen látottak után.

Ukrajna-Franciaország 0-2 (0-0)
Donyeck, vezette: Kuipers
g: Menez 53. Cabaye 56.
UKR: Pjatov - Szelin, Hacseridi, Mihalik, Huszev - Jarmolenko (Alijev 68.), Tyimoscsuk, Nazarenko (Milevszki 60.), Voronyin, Konopjanka - Sevcsenko, Voronyin (Devic 46.)
FRA: Lloris - Clichy, Mexes, Rami, Debuchy - Menez (Martin 73.), Cabaye (M'Vila 68,), A.Diarra, Nasri, Ribery - Benzema (Giroud 76.)

XLsport - Mándly Péter

Spanyolország-Írország 4-0. És most akkor térjünk rá az érdekességekre, merthogy ez volt az a találkozó, amely apró örömökre adott okot, mosolyra fakasztó jeleneteket tartogatott.

Torres a 4. percben Shay Given „szemei közé lőtt”, ezzel korai vezetést szereztek a spanyolok: ekkor már mindenki sejthette, hogy lezárultak a vitás kérdések.

Rendkívül beszédes volt, amint Trapattoni segítője, Marco Tardelli taktikai variációkat mutogatott főnökének, az ír szövetségi kapitánynak, mire a tapasztalt szakember megrázta fejét, mintegy közölvén: „Ne fáradj, Marco, nem fogjuk feltalálni a spanyolviaszt”…

Szegény íreket nem lehet bántani, és szereplésüket párhuzamba állítani a görögökével, hiszen míg a hellének tudnának jobb futballt játszani, addig a lóherések mindent kiadnak magukból eddig. A zöldekkel kapcsolatban egyébként a dán Nicklas Bendtner akciója villan be: a csatár a portugálok elleni második gólját követően félig-meddig letolta nadrágját, hogy megmutathassa egy ír jó barát fogadóirodájának logóját (Forrás: MTV híradó) … Őt sem az eszéért szeretjük…

A nagy könnyedség közepette a spanyolok még véletlenül sem feledkezhettek meg arról, hogy további gólokat kell szerezniük (hiszen előfordulhat, hogy a horvátokkal és az olaszokkal együtt három 5 pontos csapat lesz a csoportkör végén). Ennek megfelelően kitartóan kreatívkodtak a hispánok és lőttek is még hármat; a belső védő Pique egyébként többet tűnt föl a középcsatár posztján, mint a hátsó tengelyben. Ez persze nem új keletű dolog, hiszen a Barcelonában ez gyakorta volt fegyver az elmúlt szezonban a tömörülő ellenfelekkel szemben, de egy Európa-bajnokságon mégiscsak unikum. Iniestát látván egyszerűen nem állhatom meg, hogy ne zengjek ódákat a kisemberről: ő az a játékos, akit imád az egész világ, akit Madridban tapsvihar kísér szereplésekor, akitől soha nem látunk nagyképűséget, lekezelő grimaszt. No, nem gond, ne is foglalkozzunk Andrésszal, helyette a legközelebbi sajtótájékoztatón ismételten meg lehet kérdezni, hogy ki a jobb: Ronaldo, avagy Messi…

A hangulat. Egészen különleges volt, amint írek és spanyolok összeölelkezve szurkoltak, daloltak, és ez most valóban nem egy mézes-mázas, csöpögős szentimentalizmus, hanem egész egyszerűen egy érzés, amely áthatja az ember lelkét. Tudom, könnyű barátkozni, amikor ilyen egyértelmű a különbség. Persze, egyébként is benne van a spanyolok vérében, az írek pedig egyszerűen jól érzik magukat és örülnek, hogy szerepelhetnek az eseményen (Knézy Jenő szerint ráadásul jókat lehet velük piálni…). Mégis, ez az a lelátói miliő, amely kétkedőket győzhet meg arról, hogy a labdarúgást még véletlenül sem szabad elsősorban a huliganizmussal asszociálni – a jó hírek persze az emberek természeténél fogva nem járják be a nagyvilágot. A jó írek pedig szépen, lassan hazarepülnek. Büszkén és dalolva. Mindegyikük csak nem részeg, erre végül a riporter is rájött.

Spanyolország-Írország 4-0 (1-0)
C csoport, 2. kör, Gdansk
Jv.: Proenca (portugál)
Gól: Torres (4., 70.), Silva (49.), Fabregas (83.)
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Busquets, Xavi, Xabi Alonso (Javi Martinez, 65.) – Silva, Torres (Fabregas, 74.), Iniesta (Cazorla, 80.).
Írország: Given – O’Shea, St. Ledger, Dunne, Ward – Duff (McClean 76.), Andrews, Whelan, McGeady – Cox (Walters, a szünetben), Keane.

XLsport - Smulovics Tamás

Érdekes, izgalmas mérkőzésen két sokra hivatott csapat döntetlenezett. Az eredménynek leginkább azok a spanyolok örülhetnek, akik nemsokára nagyon-nagyon sok gólt lőnek majd szegény Írországnak.

Először is hadd mondjam el, eddig milyen kellemesen csalódtam a ma délután pályára lépő két válogatottban. A szakportálok az olaszok és a horvátok részéről is defenzív futballt prognosztizáltak az Eb-re, de nem lett igazuk. Ez a tény inkább az olaszok vonatkozásában számít meglepetésnek, akik emberemlékezet óta nem futballoztak ilyen szépen, s ennek javarészt az az új, háromvédős szisztéma lehet a forrása, amiről azt hittem, kizárólag a spanyolok ellen készült. Kitérő: nem tudom, ki emlékszik még, én mindenesetre elég élénken, amikor a Koeman-éra egyetlen háromvédős játékát hoztuk Stockholmban, amivel úgy megzavartuk a svédeket, hogy öröm volt nézni (legalábbis amíg 0-0 állt az eredményjelzőn).

Vissza a mai témánkra: az olaszok tehát ma is maradtak a háromvédős játéknál (amit utoljára Maldini és Pesotto idejében alkalmaztak), és érdekes megfigyelni, ez mennyire más karakterisztikát adott a támadójátékuknak. Na és itt vannak a horvátok, akiket szapultak, hogy a védelmük lassú, a középpályán pedig nincs olyan emberük, aki megfelelő stabilitást adhatna a csapatnak, így pedig nem lesz más választásuk, mint mélyen védekezve türelmi játékot játszani. Ehhez képest felmenni egy olasz válogatott ellen 4-4-2-ben, ahol Modric az egyik belső középpályás, nagy bátorságra (sőt, szerintem felelőtlenségre) vall.

Az olaszok már a meccs kezdetétől nagy létszámban tűntek fel a horvát tizenhatos környékén, és nem okozott számukra gondot lövőhelyzetbe kerülni. Ez persze nem vet túl jó fényt a horvátok védekezésére, amelyet már az írek ellen is sokan kritizáltak. Az Eb kezdete előtt a szakma a kezdőbe várta a veterán Josip Simunicot, aki bár piszok lassú, de jó helyezkedésével meghozhatta volna a hőn áhított stabilitást az egyébként ugyancsak lassú Schildenfeld vagy a rossz passzban lévő Corluka oldalán. Nem biztos, hogy vele többre mentek volna, de ha gyengén meg egy csapatrésznek, mindig az a játékos a jó, aki épp nincs a pályán.

Pirlo megérdemelten juttatta előnyhöz Olaszországot, aztán a második félidőre már nagyon tisztességes játékkal jöttek ki a horvátok. Azt ugyanakkor már az elején látni lehetett, hiába áll két csatár is az olasz védelemmel szemben, egyikük sem elég képzett vagy lendületes ahhoz, hogy egy az egyben helyzetbe tudja hozni magát. Így varázslatot csak Modrictól vagy Rakitictól várhattam, mivel a harmadik kreatív ember, Perisic egyáltalán nem játszott jól. Végül az ő helyére érkező Pranjic szolgálta ki Mandzukicot, aki igazán nem nagy szám, de a helyzetét legalább ezúttal is belőtte.

A hajrá izgalmas és mozgalmas volt, mert mindkét csapat ácsingózott a három pontra, szóval remélem, ti is jó szájízzel álltatok fel a tévé elől. A konklúzió: szép eredmény az iksz, bravó, Horvátország, de ez sajnos nem lesz elég a továbbjutáshoz. Egyébként nem ők tehetnek róla.

Olaszország – Horvátország 1:1
Poznan, Jv: Webb (angol)
Olaszország: Buffon – Chiellini, De Rossi, Bonucci – Giaccherini, Thiago Motta (Montolivo), Marchisio, Pirlo, Maggio – Balotelli (Di Natale), Cassano (Giovinco). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli
Horvátország: Pletikosa – Srna, Corluka, Schildenfeld, Strinic – Rakitic, Vukojevic, Modric, Perisic (Pranjic) – Jelavic (Eduardo), Mandzukic (Kranjcar). Szövetségi kapitány: Slaven Bilic.
G: Pirlo (39.) ill. Mandzukic (72.)

XLsport - Budai Gábor

Mario Gomez nyilatkozta, hogy a csapat célja nem változott, haza akarják vinni az Henri Delaunay-trófeát. Ha rajta múlik úgy tűnik meg sem állnak a németek Kijevig.

Van Marwijk egy masszív hátsó alakzattal vágott neki a csoportkör egyik topmérkőzésének, hiszen a visszatérő Mathijsen ott volt a védelemben Heitingával, előttük pedig a "gyilkos" De Jong-Van Bommel páros feladata volt a takarítás. Van Persie-ék elöl megkapták ismét a bizalmat, de az első negyedórán kívül ismét nem sokat mutattak, Gomez pedig a 24. percben megkongatta a narancsos vészharangokat.

A németek abszolút levédekezték a holland támadásokat, és elöl valahogy mindig megtalálták a rést az Oranje pajzsán, ebben Bastian Schweinsteiger járt élen, aki Özilt megszégyenítő pontossággal osztogatta a gólpasszokat: ezúttal az ifjonc Willems maradt le és nézhette, ahogy Gomez már szinte rezignáltan veszi tudomásul, hogy beérte Dzagojevet a góllövőlista élén.

Nem is várt a hetvenedik percig a cserével Bert van Marwijk, jött Van der Vaart és Huntelaar, hiszen Gundi is megmondta a bonyolult integrált számításai végén, hogy akár ki is kaphatnak itt a hollandok, ha vasárnap megcsapják kettővel Ronaldóékat. Azonban erre nem reagált túl jól a védelem, a portugálok ellen remekelő Hummelst például majdnem vörös szőnyegen engedték gólhelyzetbe kerülni, ám Stekelenburg kétszer is védett.

Míg a zárt védekezés sehogy sem akart összejönni a narancsmezeseknek, elöl egyre inkább kezdett gyúlni valami a parázsból, mígnem negyedórával a vége előtt Van Persie izomból szépített. A hajrá sajnos nem alakult olyan fergetegesre, mint kora este a dán-portugálon, viszont megtörtént az, amire kevesen számítottak a torna előtt: Hollandia két forduló után pont nélkül utolsó a csoportban.

Hollandia-Németország 1-2 (0-2)
Harkov, vezette: Eriksson
g: Gomez 24. 38. Van Persie 73.
NED: Stekelenburg - Willems, Mathijsen, Heitinga, Van der Wiel - Van Bommel (Van der Vaart 46.), N.De Jong - Robben(Kuyt 83.), Sneijder, Affelay (Huntelaar 46.) - Van Persie
GER: Neuer - Boateng, Badstuber, Hummels, Lahm - Schweinsteiger, Khedira, Özil(Kroos 81.) - Müller (L.Bender 92.), Gomez (Klose 72.), Podolski

XLsport - Mándly Péter

Lazíthatnak a luzitánok, miután egy zseniális „adok-kapok” találkozón fölülmúlták a dánokat, így életben tartva továbbjutási reményeiket. A holland-németen nehéz lesz katarzist átélni ezek után…

A 60. percben jöttem rá arra, hogy a Dánia-Portugália meccs mintegy tükrözi az Európa-bajnokság eddigi történéseit. A tornán már jó néhány kisebb-nagyobb sérülés zavarta a csapatokat, ezúttal ketten is kidőltek az északi válogatottból. Ami a színvonalat illeti: az ugyan nem mindig elégíti ki a legmagasabb igényeket, ám a vártnál több gólt látunk, több helyzetet alakítanak ki a gárdák, az izgalom gyakran a tetőfokára hág. Le kell szögeznem: eleddig össze se lehet hasonlítani az elmúlt két nagy futball-viadalt a mostanival (nagy-nagy örömünkre), hiszen ezúttal nem öl meg bennünket az unalom, és eszünkbe sem jut, hogy átkapcsoljunk a Barátok közt aktuális epizódjaira…

Visszatérve a történésekhez: a holland-verő dánok picit, mintha kényelmesen kezdték volna a mérkőzést, valahogy hiányzott belőlük a koncentráltság. Meglehet, Nikki Zimling sérülése volt a kiváltó ok, de a Stig Toftingre hajazó (…) középpályás kiesése után Olsen együttese kapitulálni látszott: először Pepe fejelt amolyan Sevcsenkós gólt emberét megelőzve a rövid oldalról (0-1), majd Nani centerezéséből Postiga ért el újabb találatot jobb belső rüszttel (0-2). A dánok aztán egy „kínai figurával” egyenlítettek: Krohn-Dehli – aki a győztes találatot jegyezte a hollandok ellen – indult be a bal oldalról, és az eredménytelen lesre állítást követően középre fejelt, ahol Bendtnernek már csak az üres kapuba kellett bólintania (1-2).

A második félidő képlete rém egyszerű volt: a dánok annak ellenére sem vállaltak túl nagy kockázatot, hogy egygólos hátrányban voltak, és meglehet, igazuk volt, hiszen Ronaldóékról tudnivaló, hogy a kontrák nagymesterei. Ám a mediterrán legények kiváló egyensúlyt teremtettek a mai napon védekezés és támadás viszonylatában: megfigyelhető volt, hogy ugyan feljebb tolták hátvédsorukat, mint legutóbb, a németek ellenében, – és ennek gyümölcseként több labdát is szereztek – mégis, stabilak voltak hátul, és akadt területük az ellencsapásokra. Ronaldo még azt is megengedhette magának, hogy az egy meccsen elpuskázott helyzetek számában egyéni rekordot döntsön…Csakhogy a 80. percben újabb fejezetet, újabb dimenziót nyitottak a felek, és olyan hajrát produkáltak, amelyet nehéz lesz überelni a továbbiakban: Bendtner ezúttal nehezebb pozícióból, ám ismételten fejjel volt eredményes (2-2), majd a csereként beállt Varela – miután lyukat rúgott, – egészen váratlan mozdulattal lőtte ki a jobb fölsőt (2-3).

Hajlandó lennék még átírni a bejegyzést, hiszen legalább egy perc van hátra a hosszabbításból…

Dánia-Portugália 2-3 (1-2)
B csoport, 2. kör, Lvov
Jv.: Thomson (skót)
Gól: Bendtner (41., 80.), ill. Pepe (24.), Helder Postiga (36.), Varela (87.).
Dánia: Andersen – Jacobsen, Kjaer, Agger, S. Poulsen – Kvist, Zimling (J. Poulsen, 16.) – Rommedahl (Mikkelsen 60.), Eriksen, Krohn-Dehli (Schone, 90.) – Bendtner.
Portugália: Rui Patricio – Pereira, Bruno Alves, Pepe, Coentrao – Meireles (Varela, 84.), Veloso, Moutinho – Nani (Rolando, 90.), Helder Postiga (Oliveira, 64.), Ronaldo.

XLsport - Smulovics Tamás

Alaposan visszavett a lendületből lokomotív, hála a megalkuvást nem tűrő lengyeleknek. A két csapat kemény meccsen 1-1-re végzett, így pedig még bárki továbbmehet az A csoportból.

Azt talán nem kell különösebben ecsetelni, hogy a lengyelek és az oroszok alapvetően nem szívlelik egymást, és ezt bizony meg is erősítette a kora esti mérkőzés. Mármint nem a futballisták, hanem a az egymás társaságát és ökleit kereső szurkolók közötti összecsapás, mely során a rohamrendőröknek is volt dolguk bőven.

No de lépjünk tovább a történelmi és politikai ellentétektől, és térjünk át a házigazdák második csoportmérkőzésére, ahol az első forduló talán legdinamikusabb csapatával találkoztak. A lengyelek, akárcsak Görögország ellen belehúztak az elején, jelezve eszük ágában sincs a csehekhez hasonló veréshez asszisztálni. Ezúttal azonban nem tudott villanni Lewandowski, és bár jól kontrollálták az orosz csapatot, ennél többre alig futotta erejükből.

A "Szbornajánál" ezúttal is Arsavin volt a hadvezér, aki idén a Zenitben remekül muzsikált együtt Kerzsakovval és a csehek ellen is nagyszerűen futballozott. A kipirult arcú támadó ezúttal egy jól meggondolt szabadrúgást ívelt középre, melyet a kaput kiválóan érző Dzagojev csúsztatott el a hős Tyton mellett.

Szűk egy óra után Kuba felvette azt a ritmust, amit valahol a görög meccs első félidejének közepén hagyott el és azóta a Varsói Nemzeti Stadion talált tárgyak osztályán hevert. Szépen indult el befelé, és jó húszról kiváló ballábas lövést eresztett meg, mely a tehetetlen Malafejev mellett utat talált a hálóba.
Az össznépi extázis ellenére Advocaat legénysége hamar eszmélt, és átvette az irányítást, de a lengyelek sem hagytak fel a győztes gól ideájával. Kuba góljától vérszemet kapva beindult a lengyel tüzérség, ám az orosz védelem állta a sarat.

Egyik csapat sem volt képes a hajrára megújulni, így egy kemény, harcos mérkőzésen a házigazdák másodszor is döntetleneztek. Az utolsó forduló egy parázs lengyel-cseh párharcot tartogat a számunkra, és mivel a görögöknek is még van esélyük továbbjutni, a másik találkozó sem ígérkezik unalmasnak.

Lengyelország-Oroszország 1-1 (0-1)
Varsó, vezette: Stark
g: Dzagojev 37. Blaszczykowski 57.
POL:Tyton - Boenisch, Wasilewski, Perquis, Piszczek - Polanski (Matuszczyk 85.), Obraniak (Brozek 93.), Dudka (Mierzejewski 73.), Murawski, Blaszczykowski - Lewandowski
RUS: Malafejev - Anjukov, Ignasevics, A.Berezuckij, Zsirkov - Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov, Dzagojev (Izmajlov 79.), Arsavin - Kerzsakov (Pavljucsenko 70.)

XLsport - Mándly Péter