XLSport Eb-blog

Azaz verve. Bárcsak temethetném őket, de nem merem, mert még képesek lesznek 4 ponttal továbbjutni valahogy.

Ugyanazt az intenzív kezdést láttuk a csehektől ma is, mint az első körben az oroszok ellen. Akkor nagy csalódást okozott, mennyire visszaestek ezt követően, most viszont a nagy roham végén már 2:0 állt az eredményjelzőn. Csehország pénteken súlyos vereséget szenvedett, de méltóságteljes játékkal, s ilyenkor talán nem is olyan nehéz feladat a padlóról felállni. Technikai fölényüket ügyesen kamatoztatták, a labdát jó százalékban birtokolták, és nem mondtak le az újabb támadások vezetéséről sem.

Múltkor már fanyalogtam egy sort az írek jelenléte miatt, most igyekszem habitusomhoz mérten visszafogni magam a görögökkel, holott inkább kelek és fekszem egy hétig az zöldekkel, minthogy akár 90 percet is Karagunisz és baráti köre társaságában töltsek. Nem hazudtolták meg önmagukat, mert ma sem csináltak semmit. Szenvedélymentes és unalmas futballt vittek a pályára, és egy percig sem fordult meg a fejükben, lehetne ezt másképp is csinálni.

Az idei mezőnyben a görögök azok, akiken 2:0-ás hátrányban sem esik meg az ember szíve, és nem azt kívánja, hogy hadd jöjjenek vissza a meccsbe szerencsétlenek, hanem azt, hogy kapják már be végre a harmadikat is. De nem akart jönni az a harmadik. Eközben pedig csak lézengtek a pályán, keresve régi, dicső önmagukat (és a labdát), és aki keres, az talál, hát találtak egy gólt (ma is), nyílttá téve a hajrát. Azt a hajrát, amelyet végül is gólhelyzet nélkül hoztak le, így a csehek győzelméhez nem is férhetett kétség.

Azért olyan nagyon azok se sirassák a görög válogatottat, akik velem ellentétben semleges szurkolónak tekintik magukat (arra nem is merek gondolni, hogy létezik, aki egyenesen kedvelné is őket), mert hamarosan látjuk őket újra. Jönnek ugyanis a Vb-selejtezők, ahol Szlovákia, Bosznia, Litvánia, Lettország és Liechtenstein ülteti majd fel őket a Sao Paolóba tartó repülőre. Én már alig várom.

Görögország – Csehország 1:2
Wroclaw, Jv: Lannoy (francia)
Görögország: Halkiasz (Szifakisz) – Toroszidisz, K. Papadopulosz, Kacuranisz, Holevasz – Fotakisz, Maniatisz, Karagunisz – Szalpingidisz, Szamarasz, Fortunisz (Mitroglu). Szövetségi kapitány: Fernando Santos
Csehország: Cech – Gebre Selassie, Sivok, Kadlec, Limbersky – Hübschman, Plasil – Jirácek, Rosicky (Kolar) (Rajtoral), Pilar – Baros (Pekhart). Szövetségi kapitány: Michal Bílek
G: Jiracek (3.), Pilar (6.) ill. Gekasz (53.)

XLsport - Budai Gábor

Bár nem szükségszerűen a két öregedő világsztár párviadalaként vártuk a ma esti mérkőzést, végül mégis az lett belőle. Sevcsenko volt a koncentráltabb, Ibra pedig a könnyelműbb – nagyjából ennyin múlt az egész.

Nincs nagy válogatott torna masszív, racionális futballt játszó második kategóriás csapatok nélkül. Sokak számára ők a szükséges rosszat jelentik egy ilyen eseményen, hiszen nem könnyű a lengyel, görög, dán, ír csapat játékában gyönyörködni. Itt vannak viszont (a horvátok, oroszok mellett) a svédek és az ukránok, akik a fenti színvonalat képesek eladható, nézőbarát játékstílussal és körítéssel tálalni. Emiatt pedig muszáj tisztelni őket, és ha olyan hangulatban vagyunk, még szeretni is.

Nem tisztem védeni a ma esti két csapatot, de a meccs szünetében egy sor olyan megállapítás hangzott el az M1 szakértőitől, amelyektől nem győztem a homlokomat ráncolni. Biztosan nem ugyanazt a meccset néztük, én ugyanis nagyon tisztességesen, jó iramban és hozzáállásban futballozó csapatokat láttam. Láttam továbbá gólhelyzeteket, szép megoldásokat, valamint egy fölénybe kerülő Ukrajnát, amely talán megérdemelte volna, hogy már a szünetre is egygólos előnnyel menjen.

A második félidőt hasonló odaadással kezdték a csapatok, a két nagyágyú gyors gólpárbaja után pedig már érezni lehetett, 2:1-ről nagyon nehéz lesz a svédeknek újítani. Ennek ellenére Ibra a hajrában beérhette volna a kétgólos Sevcsenkót, de hibázott, akárcsak Mellberg, ezzel pedig nemcsak a mai meccs, hanem félő, a továbbjutás is elúszott Svédország számára.  

Igaza lehet Smulovics kollégának, amikor pár órával ezelőtt azt írta, az angolok nehezen fognak továbbjutni ebből a négyesből. Két igazi csapat vár rájuk a folytatásban. Lehet, hogy nem világverő együttesek, de tizenegy, a pályára felpakolt, vaskos hadrendbe rendezett futballistánál azért némileg többek. S ennélfogva Anglia ellen is jó eséllyel szállnak harcba.

Ukrajna – Svédország 2:1
Kijev, Olimpiai Stadion, Jv: Cüneyt Cakir (török)
Ukrajna: Pjatov – Huszev, Hacseridi, Mihalik, Szelin – Timoscsuk – Konopljanka (Devics), Nazarenko, Jarmolenko – Voronyin (Rotan), Sevcsenko (Milevszki). Szövetségi kapitány: Oleg Blohin
Svédország: Isaksson – Lustig, Mellberg, Granqvist, M. Olsson – R. Elm, Källström – S. Larsson (Wilhelmsson), Ibrahimovic, Toivonen (A. Svensson) – Rosenberg (Elmander). Szövetségi kapitány: Erik Hamrén
G: Sevcsenko (55., 61.) ill. Ibrahimovic (52.)

XLsport - Budai Gábor

A francia és az angol válogatott bemutatta, hogyan lehet egy érdekesnek indult mérkőzésből aludttejet csinálni. Gundel Takács Gábort alig lehetett felélénkíteni a rangadó befejeztével…

A csapatok a második félidőre meg nem támadási paktumot kötöttek, pedig a csoportrangadó első felvonása érdekesen alakult: volt helyzete Milnernek, Ribérynek, Diarrának, Lescott szépe fejessel szerzett vezetést, Nasri nem kevésbé tetszetős lövéssel egalizált. Laurent Blanc francia szakvezető érdekes taktikát választott, egy amolyan 4-5-1-et, amelyben a két szélső, Nasri és Ribéry többet nyomult középen, mint az oldalvonal mellett, így Gábor kollégámnak kénytelen vagyok azt üzenni, hogy igenis, külföldön is létezik a „szélről irányítás” filozófiája. Ezt egyébként igen magas szinten művelték a gall kakasok, a két világklasszis mozgását nem volt könnyű lekövetni – ugyanis hol az egyik, hol a másik repítette társait, gyakran pedig egy oldalra helyezkedtek, hogy könnyebben megbonthassák a Roy Hodgson által megálmodott angol védelmet.

Azt a hátvédsort, amelyet nyugodtan tekinthettünk nyolcas védvonalnak, hiszen az erődrendszerhez csatlakoztak a középpályások is. Azt már a Svájc elleni fölkészülési mérkőzésen is bemutatták az angolok, hogy egy végtelenül egyszerű játékra számíthatunk tőlük: a megszerzett labdákat a két belső középpályás azonnal üres területre – a szélsőket, és a két gyors támadót beindítva – passzolta. Milner, Oxlade-Chamberlain, Welbeck és Young elsősorban indulósebességében bízhattak az ezúttal igen csendes angol szurkolók… Az alacsony hangerőn nincs mit csodálkozni, hiszen, mint ahogy feljebb említettem, vasárnapi teadélutánt, avagy kényelmes bórkóstolgatást idézett a második félidő. Az emiatt kialakuló rossz szájízen az sem változtatott jelentősen, hogy a hajrát megpróbálták megnyomni a franciák, ismételten több energiát megmozgósítva.

Érdemes lenne elidőzni ennél a Blanc-féle elképzelésénél, amely kétségtelenül tartogat kreatív elemet bőven, de arra még feltétlen rá kell jönnie az edzőnek, hogyan tudná a továbbiakban Cabaye és Malouda játékát jobban kiaknázni: a franciák belső középpályásai mintha nem tudtak volna kellőképpen kibontakozni az előttük művészkedő zsenik miatt. Továbbmegyek: a Chelsea klasszisa, Malouda mintha a pályán sem lett volna, és ez bizonyosan nem képességbeli határai miatt alakult így.

Az esti mérkőzés előtt is biztosan kijelenthető: az angoloknak nagyon nehéz lesz továbbjutni ebből a négyesből.

Franciaország-Anglia 1-1 (1-1)
D csoport, 1. kör, Donyeck
Jv.: Rizzoli (olasz).
Gól: Nasri (39.), ill. Lescott (30.)
Franciaország: Lloris – Debuchy, Rami, Mexes, Evra – Nasri, Cabaye (Ben Arfa 84.), A. Diarra, Malouda (Martin 84.), Ribéry – Benzema.
Anglia: Hart – Johnson, Terry, Lescott, Cole – Milner, Gerrard, Parker (Henderson 78.), Oxlade-Chamberlain (Defoe 77.) – Young, Welbeck (Walcott 91.).

XLsport - Smulovics Tamás

A „háromoroszlánosok” C válogatottjával együtt dolgozott Dan Abrahams sportpszichológus az „állat módszerről” és az angliai mentális felkészítésről…

Honlapján olyan neves csatárok fejezik ki köszönetüket Önnek, mint Carlton Cole (West Ham), vagy éppen Anthony Stokes (Celtic). Milyen módszerrel dolgozik?

Nos, tulajdonképpen demisztifikálom a felmerülő problémákat. Az egyik ilyen egyszerű technikám az úgynevezett „állat módszer”, amely segít a futballista koncentrációs képességének, magabiztosságának, illetőleg mozgás-intenzitásának növelésében.

Ez azt jelenti, hogy szakít a tudományos alapokkal?

Nem, erről szó sincsen! Minden gyakorlatban alkalmazott elképzelésemet alátámasztom kutatásokkal, kiváltképp az agy működésével kapcsolatos folyamatok érdekelnek, a legfrissebb kutatások tanulságait pedig folyamatosan beépítem a mindennapi munkám során. Ez még úgy is igaz, hogy a sportpszichológia alapvetően inkább társadalomtudományi alapokon nyugszik, mintsem egyéb, kizárólag objektív mérésekkel igazolható eredményeken.

A klubok közül hányan foglalkoztatják kollégáit?

Pontosan nem tudom, a sportpszichológia megítélése mindenesetre elég vegyes mind a klubokat, mind a játékosokat illetően. Sokan még mindig nem tekintik a fölkészülés szerves részének: noha némileg érezteti a hatását a játékon, egyelőre mondhatni, gyerekcipőben jár. Azt is hozzá kell tennem, hogy nekünk, szakembereknek is sokat kell fejlődnünk, jóval hatékonyabbnak kell lennünk, hogy valódi segítséget nyújthassunk. Sokszor az a probléma, hogy meglehetősen felületesek vagyunk, máskor agyonkomplikált módszerekkel dolgozunk. Arról már nem is beszélve, hogy nem mindenki rendelkezik megfelelő képesítéssel…

Önöknél mi a jellemzőbb? A játékosokkal, mint egyénekkel foglalkoznak, vagy inkább a csapatnak tartanak foglalkozásokat?

Mindkettő előfordul, a szakmai stáb dönti el, hogy éppen melyikre van szüksége.

És ha egy „páciense” rossz állapotban van, javasolja az edzőgárdának, hogy ne játszassák?

Ilyet soha nem tennék. Amennyiben egy labdarúgó megkér, hogy egy konkrét problémáját tolmácsoljam a trénernek, megteszem, és ha az edző kikéri a véleményemet vele kapcsolatban, úgy elmondom azt. De „jelenteni” a szakmai stáb felé nem feladatom. Ez egyébként az egyik neuralgikus pontja a munkánknak: egyensúlyozni futballista és edző között, diplomatának lenni, a bizalmas beszélgetéseket nem kiadni egyik, avagy a másik félnek. Hozzátenném, a legfontosabb feladatunk a foglalkozásokon javítani a focisták mentális erejét.

Mi a helyzet az Eb-re készülő válogatottjukkal? Alkalmaznak szakembert?

Őszintén? Gőzöm sincs erről. Ha én lennék a srácokkal, mindenesetre sürgősen a tizenegyesek problematikáját vizsgálnám, mert egészen elképesztő, mennyi fontos mérkőzést buktunk már el a kihagyott büntetők miatt.

Hazája „C” válogatottjával már dolgozhatott is együtt korábban…

Igen, tanácsadóként dolgoztam a fiúkkal egy tornán, amelyet egyébként meg is nyertünk, emellett az is különösképpen jólesett, hogy mindenki vevő volt az ötleteimre!

Ön „befizetne” a Hodgson-csapat sikerére a kontinenstornán?

Anglia kiváló játékosokkal rendelkezik, így reménykedem a jó szereplésben. Mégis, azt kell, mondjam, hogy még több tehetséget kell fölnevelnünk ahhoz, hogy egy napon elnyerjünk egy jelentős trófeát.

Ez állati egyszerűen hangzik…

Megmondtam korábban, hogy nem bonyolítom a dolgokat!

XLsport - Smulovics Tamás

Izgalmas kezdés, fordulatok és váratlan gólok jellemezték az első félidőt, és mindezek ellenkezői a másodikat. Hogy a horvátok jók vagy az írek gyengék, csak a következő körben fog kiderülni.  

Kedvenc szakmai oldalam, a zonalmarking.net beharangozójában arra biztatta olvasóit, hogy bátran fogadjanak az írek negyeddöntőbe jutására, merthogy szerintük nemcsak a horvátokat, de az olaszokat is megelőzik majd a csoportban. Ahogy emlékszem, 2002-ben, amikor utoljára láttuk az íreket nagy tornán, kifejezetten szerelmes voltam a játékukba. Ez a mostani társaság nélkülözi az egyéniségeket és végtelenül racionális, ami lehetetlen küldetéssé teszi a csapat játékának megkedvelését. A régiek úgy futballoztak, mint akik Vb-t akarnak nyerni, a mostaniaknak viszont nem okoz nagy gondot a merjünk kicsik lenni elvvel való azonosulás. A horvátokról meg túl sok szót nem ejtenék, bravúros és szuper, hogy ötmillió lakossal, kevés pénzzel és a magyarral vetekedő színvonalú hazai bajnoksággal ismét és folyamatosan ott vannak Európa második vonalában.

A meccs előtt Slaven Bilic elmondta, sok váratlan dologra nem számít az írek részéről, azt viszont el tudja képzelni, hogy a zöldek megpróbálnak majd rájuk rontani. Mint kiderült, az ellenfél korai lerohanását inkább a horvátok tartották szükségesnek, és ezt nem a gyors és szerencsés góljuk miatt mondom, hanem mert láthatóan vad tempóban kezdték meg a nyitóperceket. Érdemtelen vezető gólra érdemtelen válasz érkezett. Nagy jelentőséget kell, hogy tulajdonítsak ennek a jól sikerült ír pontrúgásnak, mert ekkor egyáltalán nem láttam a módját, miként tudtak volna a folytatásban helyzeteket kialakítani a horvát kapu előtt. Aztán, miután ismét hátrányba kerültek, pláne nem, és gyanítom, 3:1-nél már ők sem.

Számomra (így három nap elteltével) az idei Eb fő üzenete, hogy 2012-ben már válogatott szinten is a kreatív és technikás futballnak kell érvényesülnie. Ez pedig feltételezi, hogy az olyan csapatok, mint az ír, szükségszerűen és minél előbb elbukjanak. Persze azért sajnálom és nem is szeretném bántani őket. Azt hiszem, többek közt ezért lesz jó a 24 csapatos Eb, ott már nem fog ennyire fájni a jelenlétük.

Írország – Horvátország 1:3
Poznan, Jv: Kuipers (holland)
Írország: Given – O'Shea, Dunne, St. Ledger, Ward – Duff, Whelan, Andrews, McGeady (Cox) – R. Keane( Long), Doyle (Walters). Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni
Horvátország: Pletikosa – Srna, Corluka, Schildenfeld, Strinic – Vukojevic - Rakitic (Dujmovic), Modric, Perisic (Eduardo) – Jelavic (Kranjcar), Mandzukic. Szövetségi kapitány: Slaven Bilic
G: Mandzukic (3., 48), Jelvaic (43.) ill. St. Ledger (19.)

XLsport - Budai Gábor

Az Európa-bajnokság eddigi legjobb mérkőzésén az Eb-címvédő spanyol válogatott döntetlent játszott Olaszországgal. Nem lesz egyszerű összegezni a történéseket…

Már az első félidő is tartogatott izgalmakat, hiszen itt is, ott is adódott helyzet: a spanyolok révén Iniesta úgy kevergetett, hogy mindjárt eszembe jutott, egy pohár Sangria is dukálna a mérkőzéshez; a másik oldalon a kiválóan elmozgó Cassano játékában rejlett a legtöbb veszély. Igazi csemege volt már ekkor is az összecsapás – hiába a félelmek, hiába a 2008-as 0-0-s negyeddöntő siralmas emléke. Prandelli mester a 3-5-2-es felállásban küldte pályára az Azzurrit, ami védekezésben 5 hátvéddé alakult. Akik látták a mérkőzést, biztosan nem legyintettek az olaszokra, hiszen a 2006-ban világbajnok válogatott játékosai kiválóan támadtak le, és még azt sem lehet állítani, hogy a tiki-takát ezúttal is erőltető spanyolok oly annyira magukhoz tudták volna édesgetni a labdát. Szó sem volt felboruló pályáról, no persze, Xavi, Silva, Iniesta és Fabregas köröm-passzolgatott kedvére – már amikor az ibériaiak a tizenhatos előteréig jutottak. Az eredményes labdajáratás mellett egyértelműen látszott, hogy hiányzik egy vezető ék, de legalábbis egy kapura törő támadó, akit meg lehet játszani – és amely Villa sérülésével hiánycikk volt idén a Barcelonában is.

A folytatásban annyi helyzetet láthattunk, hogy ha azok krónikáját itt akár a legtömörebben is felelevenítenénk, az ír-horvátig lehetne olvasni a bejegyzést. Mégis érdemes kiemelni Balotelli totojázását: a Manchester City klasszisa egy agresszív, ám szabályos labdaszerzés után teljesen egyedül, zavartalanul törhetett kapura a jobb oldalról, ám addig lépkedett, míg Ramos beérte és javította hibáját. Ez a srác néha érthetetlen dolgokat produkál, pedig időként nagyokat villant tehetségéből (emlékezzünk az oxival benntartott indításra). A Balotelli helyére beszállt Di Natale aztán egy rá jellemző leshatáros kiugrással ziccerbe került, amit értékesített is, majd alig néhány percen belül Silva (akit Knézy Jenő riporter kategorikusan Da Silvának hívott…) parádés bokapasszával már Fabregas élt, így gyorsan annulálva az olasz örömöt. Ettől fogva elképesztő zicceráradat következett, a „kölyök” Torres például kettőt is elpuskázott, de Di Natale is betalálhatott volna többek között.

Kellemes, nagyon kellemes csalódást okozott a rangadó, amely döntetlennel zárult, és noha az olaszok megmutatták, nem lesz egyszerű laposra sodorni őket, kíváncsian várom a horvátok kreatívnak ígérkező játékát az esti mérkőzésen.

Spanyolország–Olaszország 1-1 (0-0)
Június 10. Gdansk
C csoport, 1. kör
Jv.: Kassai (magyar)
Gól: Di Natale (61.), ill. Fabregas (64.).
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Busquets, Xavi, Xabi Alonso – Silva (Navas 65.), Fabregas (Torres 74.), Iniesta.
Olaszország: Buffon – Chiellini, De Rossi, Bonucci – Giaccherini, Marchisio, Pirlo, Motta (Nocerino 90.), Maggio – Cassano (Giovinco 65.), Balotelli (Di Natale 56.).

XLsport - Smulovics Tamás

Egyenlő erők oltották ki egymást hetven percen át a német-portugál találkozón, ahol a holland betli után a németek nagyot léptek a továbbjutás felé Gomez centijeinek köszönhetően.

Habár a halálcsoportban a Hír Tv szerint a németeknek az angolokat, az olaszokat és az oroszokat kellene felülmúlniuk, szombat este mégis Portugália jött szemben a hőn áhított Eb-trófeához vezető rögös úton. Miután a dánok meglepték kora este az Oranjét, ennek a mérkőzésnek a győztese hatalmas lépést tehetett a továbbjutás felé, viszont a hírek után épp visszafelé sült el a két csapat. Egyik sem akart a hollandok sorsára jutni, és a legtöbb energiát a hibák elkerülésébe fektették.

Élen járt ebben a portugál csapat, mely néha nem szégyellt kilenc emberrel védekezni, és a retesz ellen a német "csodagyerekek" sem tudtak mit kezdeni az első félidőben. A luzitánok a kontrákra rendezkedtek be a két szélső klasszis gyorsaságára építve, de a legnagyobb helyzetük ennek ellenére egy pontrúgás után a középhátvéd Pepe nevéhez fűződik, aki ezúttal az intelligencia egyértelmű jeleit mutatta: belsővel helyezett lövése a felső lécről a gólvonalra pattant, majd kifelé, így maradt a gól nélküli döntetlen.

Végül a meccset a tipikus Gomez-effektus döntötte el: az ék semmit nem csinált hetven percen át, majd egy felpattanó beívelést tökéletesen fejelt vissza az ellentétesen mozgó Rui Patricio mellett a sarokba. Negyedórája maradt a portugáloknak, hogy kijöjjenek a sündisznóállásból, és ezalatt bizonyították, hogy több kezdeményezőkészséggel akár egy felállt német védelem ellen is veszélyesek tudtak volna lenni. A 84. percben a teljes lelátói nép és a pályán lévő 22+6 férfi mozizta végig, ahogy Nani mélyre sikerült beívelése a felső lécről pattan ki, majd a rendes játékidő végén a csereként beállt Varela előtt adódott nagy helyzet. Mindhiába, a németek kihúzták 1-0-val és nagyon fontos három ponttal távoztak Lvovból.

Németország-Portugália 1-0 (0-0)
Lvov, vezette: Lannoy
G: Gomez 72.
GER: Neuer - Lahm, Hummels, Badstuber, Boateng - Khedira, Schweinsteiger, Özil (T.Kroos 87.) - Podolski, Gomez (Klose 80.), Müller (L.Bender 94.)
POR: R.Patricio - F.Coentrao, B.Alves, Pepe, J.Pereira - M.Veloso, R.Meireles (Varela 80.), J.Moutinho - C.Ronaldo, H.Postiga (N.Oliveira 70.), Nani

XLsport - Mándly Péter

Egy győztes mérkőzés után nem szokás kritizálni a megdicsőült csapatot: nem is teszem ezt a dánok esetében, hiszen koncentráltan, lelkesen, pontosan játszottak a vb-ezüstérmes hollandok ellenében, és ha produkciójuk nem is volt pompás, a díszes jelzőt feltétlenül kiérdemli.

Pedig Krohn-Dehli tetszetős testcselét megelőzően (mellyel két ellenfél védőt küldött el egy másik udvarba, és amely után a találkozó egyetlen gólja született) mindössze a pálya tartozékának tekinthettük az északi válogatottat, minthogy a 24. percig egy árva támadást nem vezettek. Nem úgy a Maarwijk-csapat, amely sorban Van Persie, Affelay, Robben, majd ismételten Van Persie révén ezt megtette, próbálkozásaikat azonban nem kísérte szerencse. Hozzá kell tenni, vezető góljuk után már valamivel bátrabban építkeztek Olsenék – már amikor gyorsan vissza nem szerezte a labdát az ellenfél… Ez persze inkább ténymegállapítás, mintsem Dánia kárhoztatása, hiszen a kisebb tudású válogatott egyetlen esélye a tökéletesen szervezett és zárt védekezés volt. A 28. percben aztán érdekes jelenet zajlódott: a balhátvéd Simon Poulsen egy felé pattanó labdát hozott ki a büntetőterületen belülről – úgy, hogy a laszti a kezét is érintette… Hiába volt a szituáció ártalmatlan és vétlen (holland a környékén sem volt), a szabályok alapján ezért tizenegyest kellett volna ítélnie a játékvezetőnek (csakúgy, mint a nyitómeccsen a becsúszó lengyel védő megmozdulásáért).

A forgatókönyv a második játékrészre sem módosult: a 28 (!) kapura lövést jegyző Oranje nyomott, nyomott és csak nyomott, de mindhiába. Dánia mind nyugodtabban futballozott, ellentámadásaikban pedig a legkevesebb kockázatot sem vállalták föl. Erre mondják általában a szakértők, hogy hiányolták a váratlan húzásokat, ám Dánia szánt szándékkal mellőzte a kreatív megoldásokat – ezzel csökkentve a hibalehetőségek esélyét. A végén a hollandok még reklamáltak egy újabb büntetőt (visszajátszás híján erről hiba lenne véleményt alkotni), Kuyt bejött a jobbhátvéd Van Der Wiel helyére, ám a Kjaer, Agger kettős útját állta a bejátszott labdáknak. A tornát megelőzően halálcsoportként emlegetett B jelű kvartett a mai szenzációval valóban kiszámíthatatlanná válik.

Hollandia–Dánia 0-1 (0-1)
Június 10. Harkov, B csoport, 1. kör
Jv.: Skomina (szlovén)
Gól: Krohn-Dehli (24.)
Hollandia: Stekelenburg – Van Der Wiel (Kuyt 84.), Heitinga, Vlaar, Willems – Van Bommel, N. De Jong (Van der Vaart 71.) – Robben, Sneijder, Affelay (Huntelaar 71.) – Van Persie.
Dánia: Andersen – Jacobsen, Kjaer, Agger, S. Poulsen – Kvist, Zimling – Rommedahl (Mikkelsen 84.), Eriksen (Schone 74.), Krohn-Dehli – Bendtner.

XLsport - Smulovics Tamás

XLsport - Budai Gábor

Parázs jelenetekkel tűzdelt, az első húsz percet leszámítva kiegyenlített csatát hozott a 2012-es Eb nyitómeccse. A lengyel rohamok meghozták az elején a vezetést, de később Lewandowski kikapcsolásával és egy lesipuskás góllal a görögök "elvitték" az egyik pontot.

Hátborzongató volt, ahogy közel ötvenezer lengyel torokból zúgott a himnusz, és mivel a lengyelek értenek a szurkoláshoz, egyértelmű volt, hogy rajtuk nem múlik majd a siker. Az első negyedóra alapján pedig a kezdő 11 tagjainak is nagy erőt adott a közönség, hiszen óriási szívvel dobták harcba magukat. A görögök szinte levegőhöz sem jutottak, és elsősorban a jobboldalon "Kuba" Blaszczykowski volt nagyon aktív a támadásban.

A torna első góljára 17 percet kellett várni ekkor Kuba beadására két támadó érkezett egy védő ellenében és Lewandowski fejesből megszerezte a vezetést a házigazdáknak. A csatár góljaira messiásként vártak a hazaiak és egyelőre úgy tűnik, felnő a feladathoz a dortmund légiósa. A lengyelek gyors, fizikális játéka cseppet sem ízlett a délieknek, akik kóbor labdabirtoklásaik során próbálták lassítani a játékot, és a mélységbe beinduló Gekaszt megjátszani.

A félidő végére a görögök helyzete még kilátástalanabbra fordult, miután cserélt a két Papadopulosz - a sérülést szenvedett Avram helyére Kirjakosz érkezett - Papasztatopulosz megkapta második sárgája után a piros lapot, hozzáteszem, mindkét lap jogossága erősen kérdéses volt. Az utolsó percre még feljebb szökött a görögök vérnyomása, mert az asszisztens öt méter távolságból nem érezte úgy, hogy Perquis karjával maga alá sodorta volna a játékszert.

Fernando Santos viszont valamit nagyon rendbe tett az öltözőben, ugyanis a csereként beállt Szalpingidisz szinte rögtön egyenlített a második félidő elején. Az igazi dráma - ha már a beharangozóban a görög dráma szóba került - húsz perccel a vége előtt jött. Egy ügyesen felívelt labdára a lestaktikát átjátszó Gekasz érkezett, és Szczesny elgáncsolta - piros lap és tizenegyes. A PSV kapusa Tyton viszont hidegen a padról beszállva eltalálta hova lő Karagunisz, és maradt az 1-1. Alig telt el pár perc jött egy újabb Szalpingidisz gól, mely les miatt annulálódott.

Tíz a tíz ellen maradt a kiegyenlített játék, de már nem tömörültek be úgy a görögök, viszont komoly helyzetet egyik csapat sem tudott kialakítani, így a viharos lengyel kezdéstől és nyomástól eljutottunk oda, hogy végül cserekapusuknak köszönhetik a házigazdák, hogy nem veszítették el a nyitómérkőzést.

Lengyelország-Görögország 1-1 (1-0)
Varsó, vezette: Carlos Velasco Carballo
G: Lewandowski 17. Szalpingidisz 51.
POL: Szczesny (Tyton 70.) - Boenisch, Wasilewski, Perquis, Piszczek - Polanski, Obraniak, Murawski, Blaszczykowski - Lewandowski
GRE: Halkiasz - Toroszidisz, Papasztatopulosz, Holebasz, A.Papadopulosz (K.Papadopulosz 37.) - Maniatisz, Karagunisz, Kacuranisz - Ninisz (Szalpingidisz 46.), Gekasz (Fortunisz 68.), Szamarasz

XLsport - Mándly Péter