XLSport Eb-blog

Ha valakiknek, hát nekünk, magyaroknak nem kell bemutatni a svéd válogatottat, éppen elég tapasztalatot gyűjtöttünk velük kapcsolatban az elmúlt évek selejtezői kapcsán. A képet jóllehet szépíti a legutóbbi hosszabbításban szerzett győzelem a Puskás stadionban, de maradjunk annyiban, továbbra sem a szívünk csücske a skandináv válogatott.

Azért a rend kedvéért mégis ejtsünk róluk pár szót, már csak azért is, mert egyeneságon, legjobb másodikként kvalifikálták magukat az Eb-re, ahol megmérkőznek a társházigazda ukrán válogatottal is. Franciaország csapatán kívül csupán a svédek vállalták, hogy Ukrajna vendégszeretetét kívánják élvezni a torna ideje alatt, a csapat Kievtől nem messze, egy Dnyeper-parti luxushotelben szállt meg, és a sikeres Szerbia elleni főpróba után önbizalommal telve várják a 11-ei nyitómeccsüket az ukrán csapattal.

Ha a svédek szóba kerülnek a nagyvilágban, az Ikeán és az ABBA-n kívül Zlatan Ibrahimovic neve is gyakran felrémlik már az emberekben, tehát érdemes elidőznünk a futballvilágot néha megbotránkoztató sztáron. Néha eligazol egy csapatból, mely aztán rögtön Bajnokok Ligáját nyer, aztán pofozkodik, közben könyvet ad ki, egyszóval mozgalmas életet él. No és persze futballozik, méghozzá nem is rossz formában: idén a Milannal ezüstre futotta a Serie A-ban, de a gólkirályi cím tovább hízlalhatja Zlatan máját, ami akár a svéd csapatnak is extra lökést adhat. Ugyanis a nemzeti csapattal még híján van a sikereknek. "Itt szerezni egy érmet nagyobb dolog, mint bármilyen cím, amit eddig nyertem. Nincs nagyszerűbb, mint a nemzeti csapatoddal érmet nyerni. Hazajönni, és együtt ünnepelni a szurkolókkal. Ez mindent visz. Mindent. - vallotta be az uefa holnapján Zlatan.

Erik Hamren első komoly tesztje lesz ez a torna, miután a 2010-es selejtezős kudarc kapcsán Lagerback távozott posztjáról, és a szakértők szerint sikerült dinamikusabbá varázsolnia a sárga-kékeket, mégis megmaradt a kiegyensúlyozottság. Sok az új arc, a védelemben például az Eb után a válogatottságról leköszönő Mellberg mellett három kevésbé rutinos bekk áll rendelkezésre, de azért senki ne féltse őket - a Genoa, a Celtic és a Blackburn játékosairól van szó tehát értenek a védekezéshez.

Várható kezdő:
Isaksson - M.Olsson, Mellberg, Granqvist, Lustig - Kallstrom, A.Svensson, R.Elm, Larsson - Toivonen, Ibrahimovic

Program:
június 11. Kijev, Ukrajna-Svédország
június 15. Kijev, Svédország-Anglia
június 19. Kijev, Svédország-Franciaország

XLsport - Mándly Péter

Mai interjúalanyom túl jól ismeri a francia válogatottat ahhoz, hogy az Európa-bajnokság leendő győztesét lássa benne. Latolgatás Limpek Lászlóval, az Allez La France! Franciaországban élő bloggerével, akitől az elmúlt időszak legszínvonalasabb elemző írásait olvastam.

- Eddig még nem mertem hangoztatni, de szerintem a franciák nyerik az Eb-t. Nálad is aranyesélyesek?

- Hogy röviden válaszoljak: nem. A keret egyáltalán nem rossz, sőt. A válogatott tele van ígéretes fiatalokkal, ez alapján akár lehetnének a franciák is a befutók. Egy ilyen fiatal csapatban mindig ott a lehetőség, hogy meglepetést okozzon, pláne, hogy a válogatott vázát nagy európai klubok játékosai adják. Másfelől viszont a francia csapat meglehetősen törékeny. Felkészülési meccsen verte a brazilokat, idegenben az angolokat és a németeket, ugyanakkor a bosnyákok ellen otthon alig sikerült hozniuk az ikszet és Belgiumot sem tudták legyőzni. Egy hosszabb tornán, mint amilyen az Eb is, az ilyen hullámzó teljesítmény előbb-utóbb megbosszulja magát, nem is beszélve a kiegyensúlyozatlan keretről (jobbszélsőből például négy is van, míg belső védőből összesen hárman vannak a két posztra). Persze elkaphatnak egy jó sorozatot, mert lendületben vannak, Blanc csapata lassan két éve veretlen, és az Eb-t felvezető három felkészülési meccs is jól sikerült. De azért nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamikor valami megbicsaklik. Ennek a fiatal csapatnak inkább a 2016-os, franciaországi rendezésű Eb lesz az az esemény, ahol nagyot alkothat.

- Abban azért tudnék veled vitatkozni, mennyire fiatal ez a csapat. A németeknél éppenséggel tizenkét 24 év alatti játékos van a keretben, a franciáknál meg csak egy (M’Vila). Tény, hogy Blanc játékosai közül sokan talán rutintalanabbak, de szerintem még a Ligue 1 is kellően erős pontvadászat ahhoz, hogy jól fel tudjon készíteni egy Európa-bajnokságra.

- Igen, igaz, de Németország ilyen szempontból is elég különleges csapatnak számít. Ami a franciákat illeti: valamikor tavaly a kérdésre, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett az Eb-n, Laurent Blanc provokatívan úgy válaszolt, hogy ha egy csapatot sikerülne megverni, az már jó lenne. Arra célzott, hogy a franciák 2006 óta nem nyertek meccset nemzetközi tornán. A jelenlegi keret nagy részének semmilyen pozitív tapasztalata nincs Eb-ről vagy Vb-ről, és akadnak teljesen újoncok is. Más kérdés, hogy az utóbbi két-három hétben nagyot fordult a világ a franciákkal. Az eddig szenvedő Ribéry mintha magára talált volna a válogatottban, három meccsen három gólt szerzett, a rangidős Malouda is jobban játszik. Ha ez így marad az Eb-n is, az hatalmas terhet vehet le az "újoncok" válláról. De alapvetően mégiscsak arról van szó, hogy míg egy spanyol vagy holland csapat fiataljai egy már előttük elkezdett munkát folytathatnak, a mostani francia generáció legfontosabb küldetése, hogy az utóbbi éveket feledtesse. Nem nulláról indulnak, hanem mínusz tízről.

- Szerinted mi a legnagyobb különbség a Blanc- és a Domenech-éra futballja között?

- Szerintem Domenech ösztönember. Művelt, olvasott, okos, de művészlélek, aki legtöbbször a megérzései után megy. Ez egy bizonyos szintig működhet, de a 21. századi fociban egy edzőnek nagyon konkrét kérdésekre kell nagyon konkrét válaszokat adnia. Domenech erre képtelen, neki csak filozófiája van, a tények nem érdeklik. Szerintem ez volt az oka a 2008-as és 2010-es fiaskónak, 2006-ban pedig véleményem szerint nem Domenech-kel ment a válogatott a Vb-döntőig, hanem Domenech ellenére. Blanc ezzel szemben sokkal tudatosabb, bár néha neki is vannak nehezen magyarázható húzásai. Domenech-kel a csapatnak fogalma sem volt, hogy mi a teendő, ha például a papíron gyengébb ellenfél váratlanul vezetést szerez. Ilyenkor meddő fölényben passzolgattak 60 percen keresztül, majd Domenech a meccs után lenyilatkozta, hogy ugyan simán kikaptak egy, a világranglistán 100 hellyel hátrébb álló csapattól, viszont nagyon érdekes dolgokat látott a középpályássor mozgásában. Blanc válogatottja sokkal felkészültebb benyomást kelt, ha egy-egy meccsen nehezen boldogulnak is, nem a tanácstalanság, hanem az összeszokottság vagy a vezéregyéniségek hiánya látszik rajtuk. Domenech-nél több volt a "sztár", de a csapatot sem eredményesnek, sem szimpatikusnak nem lehetett nevezni. Laurent Blanc válogatottjában talán nincs annyi ismert név, de 2010 óta van tendencia, építkezés, ami lassan a pályán is kezd láthatóvá válni.

- Egyik korábbi blogbejegyzésedben már fejtegetted, eredményes lehet-e a francia válogatott igazi, klasszikus tízes nélkül. Azzal, hogy Gourcuff nincs a szűk keretben, mire következtetsz Blanc Eb-terveit illetően?

- Először is, azt már sokan sok helyütt elmondták, hogy a klasszikus tízesek nem olyan meghatározók, mint a 2000-es évek elejéig. Ma már egy komolyabb csapat bármilyen erős tízest hatástalanítani tud, amivel az irányítóra épülő támadósor könnyen lélektelenné válhat. Emlékezzünk például, hogy estek ki a franciák 2002-ben a Vb csoportköréből címvédőként - hogy, hogy nem, pont akkor, mikor Zidane sérült volt. Egy jó irányító ma is megfizethetetlen, de nem akkora fegyvertény, mint korábban. Másodszor, Gourcuff kiesése borítékolható volt, évek óta nincs olyan formában, hogy meghatározó legyen a játéka. Blanc szerintem nem épített rá, inkább az utolsó pillanatig kivárt a végleges szakítással, azaz már régóta klasszikus 10-es nélkül képzeli el a válogatottját. Hogy mik a tervei, azt nem tudom, de azt igen, hogy számára (is) a Barcelona a referencia-csapat. Ha rajta múlna, rövid passzos, kombinatív focit játszatna, pláne, hogy a középpálya és támadósor technikailag erre képes is volna. Ugyanakkor Blanc realista, tudja, hogy ehhez összeszokottabb játékosok kellenek, tehát aligha állnak neki a franciák tiki-takázni az Eb-n. Arra azonban számíthatunk, hogy a legtöbb csapat ellen kombinatív támadójátékkal próbálják majd meg érvényre juttatni a technikai fölényüket, és alig valószínű, hogy bárki, akár a hollandok vagy spanyolok ellen beállnának védekezni.

- Idén valahogy nem érzem a veszélyét annak, hogy a franciák a csoportjukban ragadjanak. Svédország nálam pillekönnyű, az Ukránok mellett a hazai pálya előnyén kívül nem sok érvet tudnék felhozni, az angolok meg hát ugye angolok, és a mostaninál ezerszer erősebb kerettel sem mutattak semmit az elmúlt másfél évtized tornáin. Te mennyire neveznéd veretesnek a csoportellenfeleket?

- Az angoloknak kellene a legveszélyesebbnek lenniük, de most nagy a fejetlenség náluk, ráadásul Rooney-ra sem számíthatnak az Eb elején. Más kérdés, hogy ez így talán még rosszabb a franciáknak: a selejtezőkön és a felkészülési meccseken is kiderült, hogy felállt védekezés ellen nagyon nehezen boldogulnak. Márpedig most mind a három csoportellenfél, Anglia, Ukrajna és Svédország részéről is keményen védekező taktikára lehet számítani. Vagyis én nem írnék le senkit, és egyáltalán nem gondolom, hogy a franciák könnyedén továbbjutnak innen. Épp ellenkezőleg, ebben a csoportban én kevés gólra és sok döntetlenre számítok, ahol senki nem fog leiskolázni senkit, és kiemelkedő teljesítmény híján az fog továbbmenni, aki biztosan tudja hozni a kötelezőt. Ezzel együtt a franciák szerintem is első számú esélyesei a csoportnak, annak ellenére, hogy a világranglistán jelenleg az angolok bőven előzik őket, a svédek pedig eggyel vannak csak mögöttük. De azért ez a három csapat tud nagyon kellemetlen lenni. Azt nem hiszem, hogy a franciák olyan szégyenletesen leszerepelnek, mint 2008-ban vagy 2010-ben. De hogy ádáz küzdelemben alulmaradjanak és búcsúzzanak a csoportból, az azért benne van a pakliban. Persze ha a drukker-énemre hallgatok, azt mondom, az utóbbi hetek pozitív tapasztalatai szárnyakat adnak a csapatnak, és simán verik mindhárom csapatot. De hiba volna abból kiindulni, hogy a csoport viszonylag könnyű, tehát a franciák nyeregben vannak. Nekik ugyanis elsősorban nem az ellenfeleiket, hanem a saját múltjukat kell legyőzniük.

XLsport - Budai Gábor

Az angol válogatott a résztvevő csapatok közül az egyik legérdekesebb témát szolgáltatja: Fabio Capello lemondása, az olasz mester távozásával szorosan összefüggő Terry-ügyek, Hodgson képbe kerülése, Lampard, Barry és Cahill kiesése. Tovább is van, mondjam még?

Kezdjük időrendi sorrendben. Kétségkívül a Terry-sztori osztja meg leginkább a közvéleményt. Anélkül, hogy a bulvárlapok által 2010-ben alaposan kivesézett ügy legpikánsabb részleteibe belemennénk: John Terry, a Chelsea és az angol labdarúgó-válogatott kapitánya megcsalja terhes barátnőjét egy modellel. Az addig feltétlen csodálatnak és tiszteletnek örvendő futballistából morális csődtömeg lesz. Ennél sokkal érdekesebb a retorzió: az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) nyomására a kapitány, Fabio Capello megfosztja Terryt vezetői szerepétől, hogy aztán egy év elteltével ismét ráruházza a tisztséget, mondván: ennyi meghurcoltatás éppen elég volt neki. 2011 októbere: John Terry rasszista vádak kereszttüzében, Anton Ferdinand állítólagos megsértése miatt. 2012 februárja: Capellót ezúttal már nem kérdezik meg, a FA még Terry bírósági tárgyalása előtt elveszi a karszalagot a 31 éves labdarúgótól. Az olasz edző határozottan kiáll ex-kapitánya mellett, és meggyőződése jeléül lemond az angol együttes irányításáról.

Hogy a kétségkívül szigorú (elvek mentén dirigáló) Capello kizárólag a Terry-szál miatt távozott-e, abban nem lehetünk biztosak. Noha a történteket felfoghatta személyes presztízsveszteségként, vagy éppen a csapatmorál megbomlásának lehetőségeként, egy az Eb-n sikereknek elébe néző gárdát talán nem hagyott volna ott…

A furcsa körülmények között megüresedett kispadra végül Roy Hodgsont nevezték ki, akinek mindössze két mérkőzés adatott meg arra, hogy kipróbálja játékosait, kidolgozza új játékrendszerét és azt kellőképpen gyakoroltassa. Ez egyébként egész jól sikerült, hiszen két, 1-0-s felkészülési mérkőzést vívott Anglia (Norvégiában, és a Wembleyben, Belgium ellen), igaz, a játék minőségén meglátszott a felkészülési idő szűke. Hodgson a belgák ellen egyértelműen a mély védekezést és két gyors csatárának indítását erőltette, ugyanakkor alternatívaként kínálkozik Andy Carroll szerepeltetése: a hórihorgas csatár akkor lehet igazán hasznos, amikor támadni kell.

A problémaáradat fentiekkel nem ért véget: időközben megsérült két fontos belső középpályás, Gareth Barry és Frank Lampard, egy stabil belső védő, Gary Cahill, Rooney-t pedig eltiltása miatt nélkülözi a válogatott az első két csoportmérkőzésen. Terry mindenesetre továbbra is ott van a védelem közepén, és megállapítható: a friss BL-győztes a futballt nem csalja…

Az angol keret:
Kapusok: Jack Butland (Birmingham)., Robert Green (West Ham), Joe Hart (Manchester City). Védők: Leighton Baines (Everton), Ashley Cole (Chelsea), Phil Jagielka (Everton), Glen Johnson (Liverpool), Phil Jones (Manchester United), Martin Kelly (Liverpool), Joleon Lescott (Manchester City), John Terry (Chelsea). Középpályások: Stewart Downing, Steven Gerrard, Jordan Henderson (mindhárman Liverpool), James Milner (Manchester City), Alex Oxlade-Chamberlain (Arsenal), Scott Parker (Tottenham), Theo Walcott (Arsenal), Ashley Young (Manchester United). Csatárok: Andy Carroll (Liverpool), Jermain Defoe (Tottenham), Wayne Rooney, Danny Welbeck (Manchester United).

Program:
Június 11. Donyeck, Anglia-Franciaország
Június 15. Kijev, Anglia-Svédország
Június 19. Donyeck, Ukrajna-Anglia

XLsport - Smulovics Tamás

Ha van olyan csapat, amelyet bizonyosan sötét lónak lehet nevezni az Európa-bajnokságot megelőző esélylatolgatások során, az Ukrajna, a torna társházigazdája. Ennek roppant egyszerű oka van: az ország függetlenségének kivívása óta mindössze egyszer szerepelt labdarúgó-viadalon, igaz, nem ijedt meg (világbajnoki negyeddöntőig jutott).

Nem véletlen, hogy Oleh Blohinra bízták a sárga-kékek irányítását: az említett egyetlen világversenyen hatalmas bravúrt hajtott végre az ukránokkal – a legjobb nyolc közé navigálta a gárdát, és ez még úgy is nagyszerű eredmény, hogy Fortuna melléjük állt a sorsoláskor (a csoportban elég volt fölülmúlni Szaúd-Arábiát és Tunéziát, a kieséses szakaszban pedig Svájcot). Ezzel szemben, a nemzeti együttes Európa-bajnoki debütálása korántsem ígérkezik sétagaloppnak, a csoportból való továbbjutáshoz ugyanis az angol, francia, svéd trióból legalább kettőt meg kellene előzniük.

A keret összeállításakor a legnagyobb problémát a kapusmizéria jelentette: a veterán Olekszandr Sovkovszkij és Andrij Dikan sérülés, Olekszandr Ribka pedig doppingvétség miatti eltiltás miatt nem áll rendelkezésre. Blohin mester ars poeticájáról egyébként sokat elmond, hogy nem az általa egyszer megálmodott szerkezetbe próbálja belekényszeríteni játékosait, hanem kiválogatja az éppen legígéretesebbnek tetsző futballistákat és azok karakteréhez igazítja a taktikát. Legalábbis erre utal nyilatkozata: „Néhány nagyon tehetséges, támadó felfogású játékos tűnt fel az elmúlt időben, ez pedig arra késztet bennünket, hogy az előrefelé futballra koncentráljunk”. Blohin hozzátette: hiába rendelkezik több jó csatárral is, ők sem rúgtak elég gólt a bajnokságban – „14 találattal gólkirálynak lehetett lenni idén (Jevhen Seleznyov a Sahtyorból – szerk.), ez az én szememben nem jelent különösebb teljesítményt. Szeretném, ha ez a szám magasabb, mondjuk, 20-as lenne” – elemzett a főnök. Titkon, persze mindenki bízik a veterán Sevcsenko újjászületésében…

Támadások egyébként nem csupán a pályán várhatók… Egyelőre még nem csitult el az európai politikai elit felháborodása Julija Tyimosenko korábbi miniszterelnök bebörtönzése miatt, több vezető pedig az ukrajnai mérkőzések bojkottjára szólít fel. S noha a (szó) csatába Vitalij Klicsko világbajnok ökölvívó is beszállt, arra bíztatva a nyugati politikusat, hogy ne folyamodjanak ilyesfajta eszközökhöz, a tisztségviselők egyelőre nem tágítanak, a helyi parlamentben, a Verhovna Radában ráadásul nemrégiben képviselők püfölték és dobálták egymást egy heves vita keretében. Közben Anglia külügyminisztériuma fokozott óvatosságra figyelmeztette állampolgárait a várható rasszista támadások miatt. Kár lenne persze kihagyni az ukrán túrát, hiszen szép vidékek és stadionok várnak a turistákra, és remélhetőleg ezúttal is több lesz a kellemes tapasztalat – az erőszak pedig kisebbségben marad.

Az ukrán keret:
Kapusok: Makszim Koval (Dinamo Kijev), Andrij Pjatov (Sahtyor Donyeck), Olekszandr Horjajinov (Metaliszt Harkiv). Védők: Tarasz Mihalik, Jevhen Hacseridi (mindkettő Dinamo Kijev), Jaroszlav Rakickij, Olekszandr Kucser, Vjacseszlav Sevcsuk (mindhárom Sahtyor Donyeck), Jevhen Szelin (Vorszkla Poltava), Bohdan Butko (Ilicsevec). Középpályások: Anatolij Tyimoscsuk (Bayern München), Oleg Huszev, Denisz Harmas, Olekszandr Alijev, Andrij Jarmolenko (mind a négy Dinamo Kijev), Ruszlan Rotany, Jevhen Konopljanka (mindketten Dnyipro), Szerhij Nazarenko (Tavrija Szimferopol). Csatárok: Andrij Sevcsenko, Artyom Milevszkij (Dinamo Kijev), Andrij Voronyin (Dinamo Moszkva), Jevhen Szeleznyov, Marko Devics (mindkettő Sahtyor Donyeck).

Program:
Június 11. Ukrajna-Svédország, Kijev
Június 15. Ukrajna-Franciaország, Donyeck
Június 19. Ukrajna-Anglia, Donyeck

XLsport - Smulovics Tamás

Az ír válogatott elemzéséhez óriási segítséget nyújtott a tegnapi Puskás-stadionbeli barátságos mérkőzés: a látogatók nem hazudtolták meg a róluk már jóval ezelőtt kialakított képet.

Az ír futballt sosem a kreativitással és a látványos támadásokkal azonosítottuk, és ezt az égszakadással kísért mérkőzésen sem cáfolták meg a vizitálók. A legérdekesebb a vendégek részéről valójában az olasz Giovanni Trapattoni mester volt, aki noha doayeni címet is kaphatna rutinjából és eredményeiből fakadóan (klubedzőként 22 trófeát szerzett korábban), mégis, frissen, fitten, izgágán mozgott együttesének kispadja körül.

No, nem minthogyha a pályán lévők ne lettek volna fürgék: ott volt a Szpartak Moszkva alkalmazásában álló, villámgyors és technikás McGeady, párja a jobb oldalon Damien Duff, aki manapság már „csupán” a Fulhamben villog, de az Abramovics-éra első igazolásai között a Chelsea egyik legdrágább vétele volt még néhány éve; aztán elöl a Keane, Doyle kettős neve sem cseng rosszul. Hogy a budapesti találkozón ebből szándékosan (erő-takarékosságból), avagy azért mutattak vajmi keveset, mert Dzsudzsákék fölülmúlták őket technikailag, abban nem lehetünk biztosak. A pozíciós futballt játszó írek kétségkívül nagy erőssége a védekezés, hátul bivalyerős embereket vonultatnak föl (O’Shea, St. Ledger, Dunne, Ward). Keith Andrews és Glenn Whelan nem vállalnak rizikót a pálya közepén, és jobbára a fellépő belső védőket játsszák meg (amennyiben nem szabadon kapják a labdát), akik az elmozgó támadókat indítják. Valljuk be, sablonos labdarúgás ez, mégis, stabil; az embernek az, az érzése, hogy az íreket nem lehet majd kitömni az Eb-n sem (még talán a spanyoloknak sem sikerül).

Hogy milyen jelentős játékosok alkotják a csapatot, arról csak annyit, hogy két csúcstartó szerepel benne: Shay Given a válogatottbeli szereplések (121 mérkőzés), Robbie Keane pedig a gólok tekintetében rekorder (53). Ők tehát legendák, legalább akkorák, mint egykoron Mick McCarthy, vagy később Steve Staunton. Az olasz Trapattoni válogatottjában 20 angliai légiós játszik, de a fennmaradó három labdarúgó sem hazájában keresi kenyerét. Ez nem meglepő, hiszen akikben pislákol valami, azokat elviszik angol alacsonyabb osztályokba, ahonnan azután lehetőségük nyílik feljebb lépni, de az is jellemző, hogy Angliában született srácok felmenőik révén Írországtól kapnak meghívót.

Az ír keret:
Kapusok: Shay Given (Aston Villa), Keiren Westwood (Sunderland), David Forde (Milwall). Védők: Sean St. Ledger (Leicester), John O’Shea (Sunderland), Richard Dunne (Aston Villa), Stephen Kelly (Fulham), Paul McShane (Hull City), Darren O’Dea (Leeds). Középpályások: Stephen Ward (Wolverhampton), Glenn Whelan (Stoke), Aiden McGeady (Szpartak Moszkva), Keith Andrews (West Bromwich), Damien Duff (Fulham), Darron Gibson (Everton), Stephen Hunt (Wolverhampton), Paul Green (csapat nélkül), James McClean (Sunderland). Csatárok: Kevin Doyle (Wolverhampton), Robbie Keane (Los Angeles Galaxy), Jon Walters (Stoke), Shane Long, Simon Cox (mindketten West Bromwich).

Program:
Június 10. Írország-Horvátország, Poznan
Június 14. Írország-Spanyolország, Gdansk
Június 18. Írország-Olaszország, Poznan

XLsport - Smulovics Tamás

Ismételten nagyszerű kerettel vághat neki a kontinenstornának Slaven Bilic horvát válogatottja: a világ élvonalában pallérozódó futballisták kreatívak, lendületesek, és éhesek a sikerre.

Noha lökött az, aki azt mondja, hogy a görögök mögött szégyen második helyen végezni, azért a horvátoktól a legtöbben első pozíciót, automatikus Eb-kvalifikációt vártak. Végül Slaven Bilic válogatottja pótselejtezőre kényszerült, ott azonban már az odavágón, Isztambulban elintézte a török csapatot (3-0), formalitássá téve a második felvonást (0-0).

Nem tudom, ki, hogy van vele, de amolyan spanyolos érzés fog el, amikor morzsolgatom a horvát keretet alkotó neveket. Naná, hogy nem a hangzás hasonlatos, sokkal inkább a játéktudás, amelyet fölvonultatnak klubcsapataikban hétről, hétre. Persze, róluk az elmúlt esztendők során szinte mindig hasonlatosan vélekedtünk, mégis, mérsékelt siker kísérte szereplésüket (merthogy a 2008-as Eb-negyeddöntőtől még nyilván senki nem esett hasra). Kitérő: te jó ég, mekkora kedvenc volt a horvátok arany generációjaként emlegetett együttes Jarnival, Prosineckivel, Bobannal és a képen látható Sukerrel...

A mostani feladat sem egyszerű, hiszen a papírforma alapján az olaszokkal fognak vívni a továbbjutásért, ám ez a mostani keret ismételten tele van „pengékkel”, sokan közülük sikerre éhes, fiatal futballisták, mégis, kellő rutinnal felvértezettek (Corluka, Kranjcar, Modric, Badelj, Perisic, Kalinic és még sorolhatnám…). Ők egyértelműen szupersztárok, akik megítélésem szerint több ötlettel, nagyobb tudással rendelkeznek, mint déli kollégáik. Más kérdés, hogy csapatként hogyan funkcionálnak majd – sok jó futballista még nem feltétlenül alkot sikeres csapatot…

És ha már Bilic-mester: rá is illik a fiatalság és a rutin, csupán első hallásra ellentmondásosnak tűnő egyvelege. Mindössze 43 esztendős, ám immáron a hetedik éve irányítja a nemzeti csapatot. Ő is szerepelt az 1998-ban bronzéremig jutó gárdában...

A horvát keret:
Kapusok: Stipe Pletikosa (Rosztov), Ivan Kelava (Dinamo Zagreb), Danijel Subasic (Monaco). Védők: Ivan Strinic (Dnyipro), Josip Simunic (Dinamo Zagreb), Jurica Buljat (Maccabi Haifa), Vedran Corluka (Tottenham), Gordon Schildenfeld (Eintracht Frankfurt), Domagoj Vida (Dinamo Zagreb). Középplyások: Danijel Pranjic (Bayern München), Ivan Rakitic (Sevilla), Ognjen Vukojevic (Dinamo Kijev), Luka Modric (Tottenham), Darijo Srna (Sahtyor Donyeck), Milan Badelj (Dinamo Zagreb), Ivo Ilicevic (Hamburg), Tomislav Dujmovic (Szpartak Moszkva), Niko Kranjcar (Tottenham), Ivan perisic (Dortmund). Csatárok: Nikica Jelavic (Everton), Mario Mandzukic (Hamburg), Nikola Kalinic (Dnyipro), Eduardo (Sahtyor D.).

Program:
Június 10. Horvátország-Írország, Poznan
Június 14. Horvátország-Olaszország, Poznan
Június 18. Horvátország-Spanyolország, Gdansk

XLsport - Smulovics Tamás

Més, que un club, azaz több mint egy klub – így szól a Barcelona jelmondata. A világ-és Európa-bajnokká lett spanyol válogatottban pedig kétségkívül meghatározó szerepet játszottak a katalán fiúk (ki ne emlékezne Iniesta mindent eldöntő góljára 2008-ból, vagy Xavi művészi osztogatásaira, akár Puyol parádéira…)?!

A spanyol srácok divatba hozták a focit. Nem tudom, mi a helyzet más európai államokban, de ha Magyarországon megállítunk egy hölgyet, és megkérdezzük, mi ugrik be a futballról, jó eséllyel a spanyol válogatott hangzik el válaszként. Casillas és Iniesta. Xavi és Ramos. A gyengébbik nem szemében ők a törékeny, avagy jóképű srácok, akik ráadásul ellenállhatatlanul művelik ezt a sportágat. Nem mellesleg mindig győznek. A spanyol focit szeretni már-már magától értetődő dolog, passzió, sikk. A nimbusza nem esik.

Az elmúlt évek barcelonai hegemóniája egyébként az előző szezonban megdőlt, hiszen a Real Madrid tökéletes játékkal nyert bajnokságot, de ezt is mindenki fújja (a spanyol foci népszerűségének az is jót tesz, hogy az ország döntő többsége csupán azt láthatja az elitligák közül...). A két gigász kétségkívül megközelíthetetlen, de akkor mit mondjunk az Athletic Bilbaóról, amely könnyedén, kettős győzelemmel ütötte ki a Manchester Unitedet az Európa Ligából, és döntőt játszhatott a Valencia-Atletico Madrid belharc győztesével. Nos, kiapadhatatlan forrásokból táplálkozik ez a nemzet, így a Vicente Del Bosque edző által kihirdetett – Puyol és Villa nevét sérülések miatt nem tartalmazó – 23-as keret mellett egy alternatív, ha úgy tetszik B-garnitúrát is közlünk. A kérdés pedig nem is az, hogy a sztenderd csapat esélyese-e az elkövetkezendő kontinensviadalnak, hanem inkább úgy érdekes: egy ilyen „fakó” is harcba szállhatna-e az Európa legjobbja címért?

A spanyol keret:
Kapusok: Iker Casillas (Real Madrid), Víctor Valdés (Barcelona), Pepe Reina (Liverpool). Védők: Álvaro Arbeloa (Real Madrid), Juanfran (Atletico Madrid), Sergio Ramos (Real Madrid), Gerard Pique (Barcelona), Raul Albiol (Real Madrid), Javi Martinez (Athletic Bilbao), Jordi Alba (Valencia). Középpályások: Sergio Busquets (Barcelona), Xabi Alonso (Real Madrid), Xavi Hernandez, Andres Iniesta, Cesc Fabregas (mindhárman Barcelona), Santiago Cazorla (Malaga), Juan Mata (Chelsea), David Silva (Manchester City), Jesús Navas (Sevilla). Csatárok: Pedro Rodriguez (Barcelona), Fernando Llorente (Athletic Bilbao), Fernando Torres (Chelsea), Alvaro Negredo (Sevilla).

Az XLsport alternatív gárdája:
Kapusok: David De Gea (Manchester United), Gorka Iraizoz (Athletic Bilbao), Roberto (Granada). Védők: Andoni Iraola (Athletic Bilbao), Cesar Azpilicueta (Marseille), Alvaro Dominguez (Atletico Madrid), Alberto Botía (Sporting Gijón), Raul Rodriguez (Espanyol), Nacho Monreal (Malaga). Középpályások: Oscar De Marcos (Athletic Bilbao), José Antonio Reyes (Sevilla), Benat (Betis), Thiago (Barcelona), Verdú (Espanyol), Borja Valero (Villareal), Isco (Malaga), Jurado (Schalke 04), Diego Capel (Sporting Liszabon). Csatárok: Roberto Soldado (Valencia), Sergio Garcia (Espanyol), Adrian Lopez (Atletico Madrid), Raúl (Schalke 04), Iker Muniain (Athletic Bilbao).

Program:
Június 10. Spanyolország-Olaszország, Gdansk
Június 14. Spanyolország-Írország, Gdansk
Június 18. Spanyolország-Horvátország, Gdansk

XLsport - Smulovics Tamás

Bunda, bunda ismét a nyakunkban, arannyal díszítjük, ha így, ha úgy van, Criscito elment, de itt van Cassano, szíve újra hevesen kalimpáló.

A legfontosabb: az olasz válogatott összetartásán megjelentek a cremonai ügyészség megbízottjai, hogy a bundával gyanúsított Zenit-futballistát, Domenico Criscitót értesítsék a vádról, de nem aludhat nyugodtan Leonardo Bonucci, az idén veretlenül bajnokságot nyert Juventus középső védője sem, bár őt a hírek szerint még nem keresték fel. Olaszországot nyugodtan nevezhetjük a nemzetközi fogadási botrány epicentrumának, hiszen folyamatosan érkeznek a hírek letartóztatásokról hol az élvonalbeli, hol pedig a másodligás csapatokkal összefüggésben. A magma egyelőre még csak bugyog, nem tört föl, de ha egyszer a felszínre érkezik, mindet visz magával…A csalás tényén kívül az is elszomoríthatja a taljánok híveit, hogy közvetlenül a végleges, 23-as keret kijelölése előtt idézték be Criscitót, ez pedig, – akármennyire is profik a társak, – bizonyosan aláássa az együttes morálját. Persze, a sportújságírók által már egyre-másra fújt bundabotrány=tornagyőzelem képlet valójában semmit nem jelent, mint inkább jól hangzik (2006-ban, a visszaélések napvilágra kerülésének évében, a véletlen folytán világbajnok lett az égszínkék válogatott).

Az viszont valóságos csoda, hogy a 2011 novemberében szívműtéten átesett Antonio Cassano ott lesz az európai seregszemlén, mi több, – elnézve az olasz támadók névsorát – kulcsemberré válhat a tornán. A 29 éves csatárklasszis mindössze két hónapja állhatott újra edzésbe, de a balhés, egyben kiszámíthatatlan Balotelli, a tapasztalatlan Borini és Giovinco, illetve a hosszú szezon miatt vélhetően fáradtabb Di Natale mellett így is a legtöbb potenciál rejtőzik szereplésében. A középpályán a hagyományoknak megfelelően belső embereket válogatott Prandelli-edző, a védelem viszont még a bebizonyosodott, illetve a vélt csalások ellenére is igen veretesnek tetszik Abatéval, Barzaglival, Chiellinivel, és Maggióval.

A Squadra Azzura minden bizonnyal a horvát együttessel verseng majd a második helyért (a spanyolok csoportelsősége nem tűnik kockázatos tippnek), habár ott vannak a Trapattoni-honfitárs által vezetett írek is, akiket mesterük nyilván hasznos tanácsokkal lát el az olasz retesz feltörésével kapcsolatban.

Az olasz keret:
Kapusok: Gianluigi Buffon (Juventus), Morgan De Sanctis (Napoli), Salvatore Sirigu (Paris Saint-Germain). Védők: Ignazio Abate (Milan), Federico Balzaretti (Palermo), Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini (mindhárom Juventus), Christian Maggio (Napoli), Angelo Ogbonna (Torino). Középpályások: Daniele De Rossi (Roma), Alessandro Diamanti (Bologna), Emanuele Giaccherini (Juventus), Claudio Marchisio (Juventus), Riccardo Montolivo (Milan), Thiago Motta (Paris Saint-Germain), Antonio Nocerino (Milan), Andrea Pirlo (Juventus). Csatárok: Mario Balotelli (Manchester City), Fabio Borini (Roma), Antonio Cassano (Milan), Antonio Di Natale (Udinese), Sebastian Giovinco (Parma).

Program:
Június 10. Olaszország-Spanyolország, Gdansk
Június 14. Olaszország-Horvátország, Poznan
Június 18. Olaszország-Írország, Poznan

XLsport - Smulovics Tamás

Ámult a világ 2010-ben a sok kiváló formában játszó fiatal német játékoson, akiket azóta már senkinek nem kell bemutatni, de a tehetségontó gépezet nem áll le, ismét kapunk egy adag huszon-egynéhány éves játékost, akiknek jó, ha megtanuljuk a nevét.

Alighanem hamar túlteszi magát az idei "örök másodikság"-on a Bayernből érkező nyolc játékos, aki továbbra is a csapat gerincét adja, hiszen a rájuk a pályán jellemző profizmus és alázat megköveteli ezt. Láttuk, a német válogatott is hamar túltette magát az 5-3-as sokkoló vereségen Svájctól, és biztos lábbal lépett át Izraelen (2-0). Ha pedig az idei duplázó dortmundi legények és a Real Madridot a spanyol trónra segítő Özil-Khedira páros is még egyszer fel tud pörögni és összehangoltan működik, a német csapat újra Európa-bajnok lehet.

Manuel Neuerrel a kapuban, a hatalmas munkabírású Lahmmal, a bitangerős középpályával és (ha már az örök második Bayernről volt szó) a Bundesliga góllövőlistájának másodikjával felálló Németország úgy vélem még a halálcsoportból is kiemelkedik, és tulajdonképpen egyetlen komoly hiányzó sem gyengíti a Nationalelfet. Ha valaki megállíthatja őket, az Hollandia vagy Spanyolország lehet, és előbbivel a csoportban rögtön összemérhetik tudásukat.

Igazából aki követi a világ élfutballját, nem kell bemutatni a csapatot és Löw taktikáját sem, úgyhogy rá is térnék azokra, akik talán még néhány lelkes szurkolónak sem annyira ismerős nevek. A Dortmund fiataljai közül a legnagyobb reflektorfény Mario Götzére esik, ám nem szabad elfeledkezni a remek balhátvéd Marcel Schmelzerről és az új török-német középpályás csillagról, Ilkay Gündoganról sem, míg a Leverkusen ifjú titánja, Andre Schürrle sem véletlenül kapta meg a 9-es mezt Löw csapatában. 21 éves sem volt és 66 bajnokin 20 találatot ért el a Mainz színeiben, míg a válogatottban pazar 14/7-es mutatóval büszkélkedhet. Aki tehát hiányolja Ballackot, Cacaut vagy Rolfest, az ne feledje, hogy kivételes képességű fiatalokból meríthet Joachim Löw.

Várható kezdő:
Neuer - Boateng, Badstuber, Mertesacker, Lahm - Schweinsteiger, Khedira - Müller, Özil, Podolski - Gomez

Program:
június 9. Lviv, Németország-Portugália
június 13. Harkov, Hollandia-Németország
június 17. Lviv, Dánia-Németország

XLsport - Mándly Péter

A lisszaboni szerződés(e) lejártával a portugál válogatott élére kinevezett Paulo Bento június 20-án ünnepli születésnapját. Másnap akár negyeddöntőn irányíthatja csapatát…

A portugál válogatott a manapság oly divatos 4-3-3-at játssza, igaz, esetükben ez a felállás nem nevezhető újításnak. A három belső középpályás posztján egy klasszikus irányító (Moutinho), egy védekezni és támadni is képes labdarúgó (Raul Meireles) és egy kifejezetten a védelem előtt „gyűjtögető” játékos (Miguel Veloso) a legesélyesebb a csapatba kerülésre, így a pálya legfontosabb harmadában, elviekben meglesz a megfelelő balansz. Elöl természetesen elképzelhetetlen, hogy ne a két extraklasszis szélső támadó, Ronaldo és Nani szerepeljen, míg az ék Hugo Almeida és Helder Postiga közül kerül ki (nosztalgia: nem is olyan régen még Nuno Gomes és Pauleta villogott ezen a poszton).

A jól működő filozófia finomhangolásáért Paulo Bento felelős. A 43. életévét az Európa-bajnokság ideje alatt betöltő egykori védekező középpályás, edzőként még viszonylag tapasztalatlan. Az persze nem rossz ajánlólevél, hogy a Sporting fiatal trénereként négy idény alatt három ezüstérmet szerzett, és noha mindenki a győztesekre emlékszik, az elmúlt években bivalyerős Porto mögött nem szégyen másodiknak lenni. A válogatott edzőjeként 9 győzelmet, 4 döntetlent és 2 vereséget számláló Bentót leginkább Ronaldo szerepéről faggatták az elmúlt napokban – „Cristiano fantasztikus idényt teljesített a klubcsapatával, és ugyan nekünk is segíthet a döntő pillanatokban, de semmiképpen nem szabad ráróni felesleges terheket. Az áhított sikert mindenképpen csapatként kell elérnünk” – nyilatkozta a szakvezető, majd hozzátette: egyelőre semmi másra nem szabad gondolni, mint a legjobb nyolc közé kerülésre…

A keretre és az erősnek tetsző középpályára visszatérve, Portugália további két olyan rutinos játékost vonultat föl, akit egykoron nagy ígéretnek tartottak: az egyaránt 29 éves Hugo Viana és Custodio közül előbbi már régóta válogatott, csak éppen a helye nem stabil, míg utóbbi a törökök elleni felkészülés mérkőzésen debütált (1-3).

A rossz emlékű, 2004-es hazai rendezésű kontinenstorna után (a görögök a döntőben húzták el a portugálok nótáját) most minden adott ahhoz, hogy ez a csapat jól muzsikáljon.

Portugál keret:
Kapusok: Rui Patricio (Sporting Lisszabon), Eduardo (Benfica), Beto (CFR Cluj). Védők: Joao Pereira (Sporting L.), Miguel Lopes (Braga), Pepe (Real Madrid), Bruno Alves (Zenit), Rolando (Porto), Ricardo Costa (Valencia), Fabio Coentrao (Real Madrid). Középpályások: Joao Moutinho (Porto), Raul Meireles (Chelsea), Hugo Viana (Braga), Miguel Veloso (Genoa), Ruben Micael (Atletico Madrid – kölcsönben Zaragoza), Custodio (Braga). Csatárok: Cristiano Ronaldo (Real M.), Nani (Manchester United), Ricardo Quaresma (Besiktas), Silvestre Varela (Porto), Hugo Almeida (Besiktas), Helder Postiga (Zaragoza), Nelson Oliveira (Benfica).

Program:
Június 9. Lvov, Portugália Németország
Június 13. Lvov, Portugália-Dánia
Június 17. Harkov, Portugália-Hollandia

XLsport - Smulovics Tamás